Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (III. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
helyi távgépírók ügyességét - úgy másolták a telex szalagra a lengyel szöveget, hogy egyetlen hibát sem ejtettek. Egyszer megkérdeztem, hogyan lehetséges ez. Azt a választ kaptam, hogy nem szavak vagy mondatok másolására, hanem az egymást követő betűk másolására tanítják őket, így aztán mindegy nekik, hogy milyen nyelvű a távirat, hiszen nem annak tartalmát, hanem csak a jeleket továbbítják. Jóllehet eltelt már egy kis idő azóta, hogy elhagytam Kampalát, ahelyett, hogy jobban lettem volna, egyre rosszabbul éreztem magam. Mindezt a malária utóhatásának és az elviselhetetlen melegnek tudtam be. És azt az addig ismeretlen, intenzív meleget, amelyet bensőmben éreztem, ugyancsak azzal magyaráztam, hogy a külső hőség telepszik meg bennem, s az sugárzik szét a testemben. Úsztam a verítékben, dehát mások is izzadtak - a veríték volt a védelem a nyár tüzes hevével szemben. Már egy hónapja tartott ez a kellemetlen, legyengült állapot, amikor egy éjszaka arra ébredtem, hogy nedves a párnám. Felkapcsoltam a villanyt, és megdermedtem: a párnám csupa vér volt. Rohantam a fürdőszobába, belenéztem a tükörbe: egész arcom vértől volt maszatos. Számban valami ragacsos, sós ízt éreztem. Megmosdottam, de már nem tudtam elaludni. Emlékeztem, hogy az Independence Avenue nevű főutca egyik épületén láttam egy táblát, rajta egy orvos - John Laird - nevét. Elmentem oda. Az orvos, egy magas, sovány angol, mindenféle ládákkal és csomagokkal volt elfoglalva. Két nap múlva indult vissza Európába, de megadta kollégája nevét és címét azzal, hogy keressem meg a pályaudvar mellett lévő városi rendelőben. Kollégája neve Ian Doyle, és ír származású (mintha egy orvos esetében, legalábbis ebben az országban, nem a szakképzettség, hanem a nemzetiség számítana). A rendelő egy régi barakkban helyezkedett el, amely német kaszárnyaként működött még akkor, amikor Tanganyika német gyarmat volt. Az épület előtt apati- kus, valószínűleg a legkülönfélébb betegségekben szenvedő afrikaiak tömege táborozott. Bejutottam az épületbe, Doyle doktort kerestem. Fáradt, elcsigázott, középkorú férfi fogadott nagyon szívélyesen és melegen. Már a jelenléte, mosolya, kedvessége is balzsamként hatott rám. Azt mondta, menjek el délután az Ocean Road Flospitalba, mert csak ott van röntgen. Tudtam, hogy valami nincs velem rendben, de mindenért a maláriát okoltam. Nagyon szerettem volna, hogy a doktor megerősítse diagnózisomat. Amikor kijöttünk a röntgenről - maga Doyle röntgenezett meg - átfogta vállamat, és sétálni kezdett velem a magas pálmákkal benőtt, szelíd domboldalon. A pálmák kellemes árnyékot adtak, az óceán felől pedig könnyű szellő fújdogált.- Igen - szólalt meg végül Doyle, és könnyedén megszorította vállamat - ez egyértelműen tuberkulózis. És elhallgatott. A lábam összecsuklott, és olyan nehéz lett, hogy képtelen voltam megemelni. Megálltunk.- Kórházba viszünk - mondta. 33
