Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (III. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)

és sűrű bozóttal benőtt, tágas térségekhez ért, az építkezésen dolgozó hinduk között pánik tört ki - időről időre oroszlánok támadták meg őket.

Az ereje teljében lévő oroszlán nem támad emberre. Megvannak a maga vadá- szási szokásai, a kedvenc ízei és étkezési preferenciái. Imádja az antilop és a zebra húsát. A zsiráfhúst is szereti, de a zsiráfot nehéz elejteni, mert magas és nagy. Nem veti meg a marhahúst sem, ezért a tehénpásztorok éjszakára szúrós ágakból font kerítések mögé zárják csordáikat. Ez a kerítés - a goma - azonban nem mindig nyújt hatásos védelmet, mert az oroszlán kiváló ugró, és vagy átugrik a goma fölött, vagy ügyesen átcsúszik a kerítés alatt.

Az oroszlán éjszaka vadászik, rendszerint falkában úgy, hogy bekeríti áldozatát, majd rajtaüt. A vadászat előtt a falkában felosztják a szerepeket. Az oroszlánok egy része hajtőként a vadász oroszlánok karmai közé hajtja a körbevett állatokat. A nőstényoroszlánok a legaktívabbak, legtöbbször ők támadnak. A hímek a lakománál jeleskednek: lefetyelik a friss vért, nekik jutnak a legjobb falatok, övék a zsíros csontvelő.

A napot az oroszlánok emésztéssel, bóbiskolással töltik. Álmosan heverésznek az akácfák árnyékában. Ha nem hergelik őket, nem támadnak. Ha közel megyünk is hozzájuk, fölállnak és odébb mennek. Ez azonban eléggé kockázatos manőver, mert ennek a ragadozónak az ugrása pillanat műve. A Serengeti- fennsíkon utaztunkban egyszer defektet kaptunk. Ösztönösen kiugrottam az autóból, hogy kereket cseréljek. És akkor hirtelen észrevettem, hogy mellettünk a magas fűben, véres antilopmaradványok mellett néhány nőstényoroszlán heve- részik. Nézegettek minket, de nem mozdultak. Ültünk Leóval a zárt autóban, és vártunk azon töprengve, vajon mit tesznek az oroszlánok. Negyedóra múlva föl- tápászkodtak a fakóvörös, szép, karcsú állatok, és nyugodtan elindultak a bozótos felé.

Amikor az oroszlánok vadászni indulnak, ezt hatalmas, az egész szavannát betöltő üvöltéssel adják a világ tudtára. Ettől a hangtól az állatokat rémület, pánik fogja el. A harci üvöltés csak az elefántokat hagyja hidegen - az elefánt senkitől sem fél. A többi állat azonban bújik, ahova tud, vagy megáll bénultan a félelemtől, és várja, hogy a sötétből előtűnjön a ragadozó, és halálos ütést mérjen rá.

Az oroszlán körülbelül húsz évig ügyes és veszélyes vadász, aztán öregedni kezd. Izmai gyengülnek, gyorsasága csökken, ugrásai egyre rövidebbek. Már nem éri utol az ijedős antilopot, a fürge és éber zebrát. Éhesen járkál, teherré válik a falka számára. Veszélyes időszak ez rá nézve - a falka nem tűri a gyengéket és betegeket, könnyen a falka áldozatául eshet hát. Egyre gyakrabban fél attól, hogy a fiatalabbak agyonmarják. Fokozatosan leválik a falkától, hátul kullog, végül pedig egyedül marad. Éhség gyötri, de már nem éri utol kiszemelt áldozatát. És ekkor már csak egy marad hátra: emberekre kezd vadászni. Az ilyen oroszlánt itt mindközönségesen emberevőnek (man-eater ) nevezik, aki rettegésben tartja a környék lakosságát. Ott settenkedik a pataknál, ahova az asszonyok ruhát mosni járnak, az ösvénynél, amelyen a gyerekek iskolába mennek (mert az éhes oroszlán napközben is vadászik). Az emberek nem mernek kimenni vályogviskóikból, de az oroszlán még ott is megtámadja őket. Megfélemlíthetetlen, könyörtelen és még mindig erős.

30