Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Buda Ferenc: Rigmusok a századra, századvégre; Petőfi utolsó látomása (versek)

Fel ne szökjön - mérd a lázad, ám mint az eb, ha vadászhat, nyíllak nyomán nyargalászhat, loholj, csaholj, el ne hallgass!- Szabadhídvég, nem Tilalmas! - Shaaz etikád rugalmas, dolgod lesz majd diadalmas.

Lám csak, lám: való a látszat - friss hősöket nemz a század.

Félre innét, bölcs alázat - aki mar, csak az kaszálhat.

Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat? S míg a Föld magmáig rothad, szörfdeszkáin ím a jognak újgazdagék plébojognak.

*

Malmot nem hajt a kanális, az IC nem vicinális.

Kvarcórám még ha megáll is, cifferblattja digitális.

Ibrány, Kunhegyes vagy Párizs - interneten ott vagy máris.

Minden transznacionális, sőt: globális - legalább is.

Mér' vagy mán úgy megkukulva? Csóró igric, csapja a húrba! Tökmindegy, hogy mollba ', dúrba ' az a menő, aki kurva!

S ha gyalázat? Hát gyalázat!

Mire nincs itt magyarázat?

Ez a század ilyen század - mint egy nyúlbogyót, lerázhat.

*

Jól sejtem? Jövő a mában rejtőzik, mint füst a fában, vagy: fenyőszál a csírában - remény az idő falában.