Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Vekerdi László: "Amiről nem lehet beszélni, azt ki kell mondani" (Későrecenzió Sándor Iván "Ködlovas"-áról)

Ahogyan például Solt István - a történetet elbeszélő fiú - és Dr. Solt Ferenc - az egyetemi orvosprofesszor apa - pályagörbéi mégcsak nem is annyira érintőlegesen, mint többnyire inkább aszimptotikusan találkoznak; mintha az apa szerepe a fiú életében, ahogyan azt ő elbeszéli egyes szám első személyben, inkább egy irány vagy egy eszme kijelölésére szolgálna, s csak ritkán, kivételképpen az elbeszélővel történők tényleges, konkrét alakítására, vagy pláne irányítására. És ez annál feltűnőbb, mert egyébként Solt Professzor nagyon is aktív részt vesz az eseményekben, városi, sőt országos szinten; hiszen Sándor Iván Sántha Kálmánról mintázza, pályaíve debreceni szakaszának és közéleti szereplésének meglepően pontos ismeretében.

Ami azonban az elveket illeti, ott már Solt Professzor inkább Bibó István és Németh László eszméit fejti ki, mikor arra kerül a sor, semmint Sántha Kálmánéit. (115.) Azaz Sándor Ivánnak az események szintjén van szüksége Sántha példájára inkább mint alakjára: kiállására az Egyetem és az üldözöttek érdekében németekkel, magyar nemzeti (=úri) hatóságokkal, orosz katonákkal szemben; a „Prof" példamutató energiájára az oktatás újraindításában és az orvosi munka töretlen folytatásában nyomban a front átvonulása után; szíves részvételére a közéletben, ameddig az elveivel összhangban látszott haladni; helytállására az ellene akadémiai és állami szinten lefolytatott boszorkányper során, nyugodt nagyságára az ítélet és a száműzetés sztoikus, sőt szinte derűs elviselésében.

Sándor Iván olyan pontosan regisztrálja Sántha reagálását a körülötte s véle történtekre, hogy gondolatainak helyettesítése Bibóéival-Némethéivel aligha lehet véletlen. Ez a helyettesítés distanciálja Sándor Iván Solt Professzorát Sántha Kálmántól. Beemel regénye téridejébe egy egyedüli és épp ezért megmásíthatatlan viselkedésmintát, amelynek azután, ha szükség van rá, a regény menetének céljainak? megfelelő gondolatokat tulajdonít.

A regény közepe-táján például Solt Professzor és az egykori Márciusi Front-os Petri dialógusa-vitája kifejezi a fiatal Solt kritikusabbá válását: „Azt hiszem, értem apát, de azt hiszem, nem ismeri eléggé, hogy mi van az egyetemen kívül..." (118.) Nem kell tán mondani, hogy Sántha Kálmán nézeteit aligha érthetné a mozgalmi munkába merült fiatal Solt; Bibó és Németh eszméi viszont részben kompatíbilisnak tűnhetnek mozgalmi világával, és ugyanakkor megteremthetik kritikai szemléletének lehetőségét is. Előkészítik a következő stációk: egy falujárás, egy ideológiai vita, a katonaság, a börtön, a kihallgatások, a koncepciós per, az ítéletvárás, a rehabilitáció történelemmé-tudatosulását. Részletezhetnénk, de felesleges, mert ugyanaz érvényes itt is, amit Fűzi László megfogalmazott az Ambeszk stációiról: „a hősök sorsa által hordozott időtöredékek, eseménysorok, helyszín-részletek egymásba csúsztatása, találkozása az érdekes: ezek áramlása, kapcsolódása és kibomlása jeleníti meg az események hátterében minduntalan ott gomolygó Történelmet. Merthogy nemcsak az esszésorozatoknak, hanem a regénynek is a Történelem a főszereplője." (Fűzi: Az irodalom helyzettudata, 255-256.)

A Ködlovas főszereplője az „ötvenes évek" történelme; de Sándor Iván nem a hagyományos „fordulat évével" indítja ezt a kegyetlen történelmet. A háború végével indít, az úri tiszti gőg és bornírtság bemutatásával, a német megszállás utáni, de magyarok- foganatosította zsidóüldözésekkel, a Debrecenhez közelgő frontról tudomást venni nem akaró nyár nyomasztó képével, az utolsó pillanatban menekülők rémült kapkodásával... Ehhez az úri magyar zűrzavarhoz és kegyetlenséghez kellett életes ellensúlyként és biztos támpontként Sántha Kálmán példája; ahogyan Solt Prof. megleckézteti a megvadult tisz- tecskét, ahogyan szembeszáll a klinikáján és a telep aluljárórendszerében bújtatott üldözötteket keresni akaró nyilasokkal, ahogyan meggátolja az Egyetem és a klinikák Nyugatra hurcolását, ahogyan gondoskodik a betegellátás zavartalanságáról. Mindezt csak egy- egy villanással vetíti a képbe Sándor Iván, jelezve mintegy, hogy gonoszság és erőszak el10