Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban

szőlőművelésnek, a pálinkafőzésnek, a kádármesterségnek és a fazekasságnak is fontos szerepe volt. Egyik 1788. évi községi határozat mondja ki: »... aki bort mér, cégérül az ablakban kancsót vagy palackot tartson in natura, vagy festve«.

A falu helyneveit 1982-ben jegyeztem fel. Adatközlőim: Miklós Péter, 57 éves, Szathmári István, 36 éves."

*

Danielisz Endre megnézte a menetrendben, hogy hol kell leszállnia. Tárcaia, ez lesz az, gondolta. Még nem tudta, hogy ez Kistárkányt jelez, egy másik falut. A köröstárkányiak a belényesi állomáson szállnak le a vonatról, onnan még négy kilométer a falujuk. Egy vasutas felvilágosította: menjen mindenütt a sínek mentén, át a Fekete-Körös hídján, és vagy hat kilométer után beér Tárkányba.

Éjféltájban érkezett meg. Az utcák kihaltak. Csak egyetlen házban égett lámpa. Oda kopogtatott be.- Én lennék az új tanító.- Isten hozta - felelte a házigazda. - Régóta várjuk. Vagy harminc esztendeje.- Engem?- Magát hát. Az új tanítónkat.

Egy szobát adtak neki az iskolában. A bútort a falu népe hordta össze. Vigyáztak, nehogy tanító nélkül maradjanak. Dánielisz Endre, a szalontai világhoz szokott fiatalember otthon érezte magát, noha sok különös szokással, eltérő szóhasználattal kellett megbarátkoznia. Megfigyelte, hogy a házak egytől egyig kékre vannak festve, a kapujukat teljes egészében kicifrázott pléhlemez borítja, a férfiak és a nők egyképpen népviseletet hordanak, és csak egymás között házasodnak. Egyféle sziget ez, jegyezte fel naplójában. Diákkora óta rendszeresen naplót vezetett. A Körös szigete Tárkány, viseletben, nyelvben és nyelvjárásban egyképpen. Talán régi időkből maradt fenn, hogy a férfit nősülésig gyermeknek hívják, lehet akár harmincesztendős, a kicsi gyermek pedig posla. Tárkányban a reggelit ebédnek nevezik, a déli étkezést delelésnek, csak az estit a közhasználatú vacsorának. Ha éppen betoppant valamelyik házba, nyomban megkínálták. Nem igaz, hogy a szívüket is bezárják, páncélba burkolják, ahogy a kapuikat, miként a tárkányiakról tartották. A bicskát hamar előrántották, mint a csíki legények, azt is mondták magukról, hogy ők tulajdonképpen székelyek. Nem tudták bővebben megmagyarázni, ez afféle hagyomány volt közöttük, mint a mesék, a dalok. És a szorgalom. Fazekasnak, kádárnak, szőlőművelőnek egyképpen kiválóak voltak. Olyan igyekvők, hogy lassan hét környező település határában voltak földjeik: Kistárkányban, Mérágon, Dragánfalván, Várasfenesen, Nyéger- falván, Belényesen és Henkeres helységben, Vaskóhtól északnyugatra, a hegyek között, a hasonló nevű patak mentén... A földművelésben nem vonakodtak az új módszerektől, mégis sokáig fennmaradt itt a nyomásgazdálkodás. A fiatal igazgató-tanítónak nem volt olyan könnyű eligazodnia új falujában.

Legközvetlenebb kapcsolatot a népköltészet létesített a tárkányiak és Dánielisz között. Naplójába népdalok kerültek be.

Köröstárkány szép határán születtem. Anyám sem volt, mégis felnevelkedtem. Úgy nőttem fel, mint a réten a virág. Már ezután engem beszél a világ.

Úgy nőttem fel, mint erdőben a gomba. Szeretőm volt már tízéves koromban.

48