Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)

Körülnézett. Nyolcán voltak. A tiszt, és hét pártszolgálatos, akik biztos csak a leventén tanultak lőni, vagy valami nyilaspárti lőtéren. Ha célzott lövésről van szó, az a tiszt az egyetlen profi. Ötnél van géppisztoly: a tisztnél, és négy suhanc- nál. A maradéknak karabélya van, ötlövetű. Ezt Géza ismerte, valaki behozott egy ilyet a műhelybe, és elmagyarázta, hogy működik. Öt töltény van benne, de nem lehet tárat cserélni, egyenként kell belerakni az öt töltényt. Marokfegyvere, pisztolya csak a tisztnek van. És a géppisztolyokhoz póttárat egyiknél sem látott, tehát ha egyszer kilövi a tárat, akkor slussz-passz. Nincs több muníció. Ha megfe­lelő helyzetbe kerül, nem reménytelen, de csak addig, amíg itt vannak. A tégla­gyárból már nem lehet szökni; Géza ismerte a terepet: óbudai volt. És sötét volt az elsötétítés miatt: nem égtek az utcai lámpák. Van esély.... Akkor megszólította egy lány. Azzal kezdte: kisfiú, Géza vérig volt sértve, de nem mutatta. Majd meglátja ez a spiné, gondolta, milyen „kisfiú" vagyok...! Annyi idős lehetett, mint az unoka nővére, Sára, azonnal őt juttatta eszébe, iste­nem, mi lehet Sárával? Biztos gázkamrába lökték és elégették. (Sára abban a pilla­natban egy német lőszergyárban dolgozott rabruhában és kopaszra nyírva, s örült, hogy melegben lehet, mert a műhelyt fűtötték. És elment a háta mögött Hannelore, egy német munkásasszony, és lopva megsimogatta a kopasz fejét. Ké­sőbb azt mondta erről Sára, hogy a német munkásasszonyoktól néha egy kis ke­nyérhéjat vagy egy sült krumplit is kaptak, de nem ez volt a fontos. Ezektől a tit­kos simogatásoktól, ezektől lehetett túlélni.) A lány szép, barna zsidólány volt, nem olyan sápadt szőke germán-típus, mint ő, mint Géza. Téged honnan hoztak, azt kérdezte. A moziból. A lány megsértődött, egyszerűen nem hitte el, mintha Géza azt mondta volna: a holdról. Most mit bámulsz? Nem hiszed?! Miért? Marha jó film volt, tizenhat éven fölü- lieknek. Te már elmúltál tizenhat...? Dehogy! Épp az volt benne a zrí! Belógtunk. Te zsidó vagy? Nem. Huszárkapitány... Hogy-hogy nem hordod a sárga csillagot? Én már júniusban letéptem. Illegalitásba vonultam. És most is meg fogok szök­ni. Gyere velem! Örült vagy... agyonlőnek! Ha nem szökünk meg, biztos. Vagy bevágnak a gázkamrába, és utána eléget­nek. Ez nem igaz, ezt már hallottam máshol is, de ez hazugság! Dolgozni visznek! Hülye vagy, nagylány? Hetvenéves öregeket, négyéves gyerekeket meg pólyá- sokat? Elhallgatták előlünk, hogy ne legyen pánik. Hogy mindenki engedelme­sen masírozzon be a gázkamrába, abban a reményben, hogy ha betart minden rendeletet meg utasítást, megúszhatja. Hát tudd meg: nem úszhatjuk meg! Csak aki megszökik! Kuss legyen ott, hé! 24

Next

/
Thumbnails
Contents