Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
A gimnáziumban csak a portást találták, de az tudta, hol lakik a levente parancsnok, aki a tornatanár is volt egyben. Itt nem messze, a Ráday utcában. A levente parancsnok (egyúttal tornatanár) valóban ott lakott a második emeleten, egy udvari lakásban, de csak a konyháig engedte be őket. A konya eszméletlenül büdös volt, macskahúgy szag keveredett izzadtságszaggal és a mosdatlanság szagával, mindez sárgarépa főzelék, pálinka és hideg cigarettafüst szaggal; a parancsnok szeme vörösen égett, borostás volt, másnapos és rosszkedvű. Nem értette, mi a francnak kell ilyenkor, amikor az oroszok már lövik a várost, levente igazolvány. Pont azért, kapott a szón Géza, mert akkor föl tetszik írni az én címemet is, és ha a leventékre szükség lenne, én is kaphatnék behívót. Mi a francnak lenne szükség ilyen kölykökre?! - mordult rá a parancsnok. Te nem vagy észnél! Örülj, hogy lyuk van a seggeden, és próbáld túlélni az ostromot... De Gyulaházán is mi, leventék ástuk a tankcsapdákat! Én is szeretnék hozzájárulni a haza védelméhez! Akkor volt levente igazolványod is. Most hol van? A másik csomagban, anyukámnál. A tornatanár mintha azt morogta volna a foga között, hogy „hülye", de ezt nem értették tisztán. Kiállította a levente igazolványt, beleragasztotta a Kohner Póló fotóját, és lepecsételte. Géza nevét és címét nem írta föl. Tűnjetek a francba! - ezzel búcsúzott. Szerintem begyulladt, mondta Jóska. Begyulladt, hogy valami nagy nyilasnak a gyerekei vagyunk, és ha nem állítja ki az igazolványt, följelentjük, úgyhogy jó volt az alakításod. Szerinted milyen színész lennék, kérdezte Géza. Azt hiszem, kimondott színészi tehetségem van, de ez kell az illegalitáshoz. Ha vége lesz a háborúnak, lehet, hogy színész leszek. Panni kikérdezte a fiúkat, hogy sikerült a levente igazolvány beszerzése, minden részletre kíváncsi volt, aztán hosszan vizsgálta azt az „igazolást", amit Géza kézírással írt és aláírt Ágoston Tibor gyulaházi pékmester nevében. Hány ilyen cégjelzéses papírod van még? Tizenegy, mondta Géza. És megvan még a bélyegző? Meg hát, mondta Géza, még a bélyegző-párna is. Azt is elloptam. És el tudnád hozni ezeket holnapra? Persze, miért ne? Kellenek valakinek? Kellhetnek... Te hogy tudsz ilyen felnőtt írással írni? - kérdezte még Panni. Géza erről volt híres a suliban, mondta rögtön Jóska. Ha valamelyik srác nem merte az ellenőrzőjét a faterjával aláíratni, Gézához hozta. Igen, mondta Géza is, ilyenkor egy papíron addig gyakoroltam az aláírást, amíg lendületből, mintha tényleg az én írásom lenne, alá nem tudtam írni a nevet. Mert mások azzal szúrják el, hogy aprólékosan le akarják másolni az írást, de az sohasem sikerül. Lendületből kell hamisítani! Másnap Panni elvitte a fiúkat egy angyalföldi földszintes ház udvarába, ahol hátul fészer állt: egy használaton kívüli asztalos műhely. Ott dolgoztak a hamis irat gyártók. Jóskának nem volt igazi munkája, ő összekötő lett, időnkint ő vitte el a kész igazolványokat a megadott címekre, de Géza kézügyessége és íráshamisító 20
