Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
Géza most már a fejét merte volna tenni rá, hogy a pap mindent tud. Talán arra is rájött, hogy ő az, akit Rockenstein Nándi bácsi ajánlott be hozzá, lehet, hogy Nándi bácsi a nevét is megmondta. Mert a pap egy szót sem szólt arról, hova menjen, kinél jelentkezzen, hol keressen ágyat, hogy nem kap ágyneműt, de még kosztot sem, teljesen magának kell magáról gondoskodnia, ennek fejében szabad, mint a madár. Azt sem mondta, este hánykor van kapuzárás, mert hivatalos kapuzárás nem volt. Illetve a páterek kilenckor bezárták ugyan a kaput, de föl lehetett csöngetni külön a kollégiumba, és a csöngő Kohner Póló szobájában szólt, ő nyitott kaput, ha meg volt beszélve. Géza látta, hogy Kohner Pólónak van fényképezőgépe. Nem tudnál csinálni rólam így, levente sapkában, Bocskai-kabátban néhány igazolványképet, kérdezte tőle. Kohner Póló „civilben" dúsgazdag szülők gyereke volt, és valóban volt fényképezőgépe, méghozzá a legdrágább, legmodernebb Leica. És hozzá komplett fotólaboratórium. Boldogan csinálta meg a fényképet, örült, hogy részt vehet valamiben. Ilyen bátor zsidót nem láttam még, mondta. Pedig egyszerű. Az üknagyapám negyvennyolcas honvéd volt, az apám meg partizán. A Titoékkal harcol a németek ellen: én nem lehetek gyáva, nevetett Géza. Másnap elment a rendőrségre és szabályosan bejelentkezett. Onnan egyenesen a Bakács téri elöljáróságra: ott adták a Menekült Igazolványt és az élelmiszerjegyeket. Sorban állás közben Géza elmesélte a történetét olyan hitelesen, hogy egy asszony aztán meg is hívta vasárnap ebédre, de Géza nem mert elmenni, félt, hogy olyan hosszú idő alatt kiesik a szerepéből, elég, ha csak egyszer elszólja magát. Hiszen ezek a menekültek vad antiszemiták is lehetnek... Géza nem tudhatta. A fényképekre nem volt szükség, a Menekült Igazolvány nem volt fényképes. Hétfőn fölkereste Kovacsicsékat, akik örömujjongással fogadták, hogy megvan, jól van, nem bukott le. Géza elmesélt mindent, hogy milyen remek helyen van, milyen szabad, és milyen hamis iratokat szerzett. És ezt mind te csináltad, és te találtad ki teljesen egyedül? - kérdezte Jóska nővére. Igen, mondta Géza. Ejha! - szólt Panni valahogy jelentőségteljesen, Géza legalábbis úgy érezte, de Panni nem folytatta. Kovacsics néni ellenben a viszontlátás örömében fölajánlotta, hogy ha Géza el tud jönni, mindennap kap valami ebédet. Amíg nekünk van mit enni, te sem halsz éhen, ígérte. Géza elmondta még, hogy szeretne szerezni egy levente igazolványt is, nem véletlenül fogalmazta meg úgy az Agoston-féle igazolást, hogy azt a pék levente igazolvány céljára állította ki. Panni kérdésére elmondta, hogy úgy képzeli, bemegy ezekkel a papírokkal a Lónyai utcai református gimnáziumba, és megpróbálja megkeresni a gimnázium levente parancsnokát. De hogyan? kérdezte Panni, mit tudom én, mondta Géza, belépek a kapun, és majd meglátom, mi a helyzet. A többi attól függ. Nem lehet előre megtervezni valamit, amiről nem tudok semmit, ott helyben kell eldönteni, mit csináljak. Ez igen, mondta Panni. Géza azt kérdezte, volna-e kedve Jóskának elkísérni őt a református gimnáziumba, és igazolni a meséjét azzal, hogy ő a pesti unokatestvére, de mielőtt Jóska válaszolhatott volna, Panni az öccse nevében már meg is ígérte. Persze, mi az hogy! 19
