Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
Mama valószínűleg azért is szerette Lacit, mert bár nagy piás, meg kurvapecér volt őkegyelme, ha a családban valahol baj volt, ott tüstént megjelent. Lacira mindig számítani lehetett. Géza pedig még valami megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve ellopta gyorsan a gyulaházi Ágoston pékség néhány cég- fejléces levélpapírját, a cég körbélyegzőjét és a bélyegzőpárnát HÁTHA JÓ LESZ VALAMIRE alapon. Olgica ária-párja volt (mint Ihász Vili bácsi), egy kis szépséghibával, ugyanis a férje Koestler Jani bácsi nem volt gój. Félzsidó volt, de erről senki sem tudott sem a házban, sem Jani bácsi munkahelyén, a Beszkártnál (fiatalok kedvéért: az egykori BKV), ahol ellenőrként dolgozott. Viszont a fővárosi közlekedési vállalat kiemelt hadi-fontosságú üzemnek számított, ezért Koestler Jani bácsit nem hívták be. Nem úgy, mint a Lacit, de mi az egy Villányi Lászlónak! Világos, hogy két hét múlva lelépett a munkaszolgálatból, azóta dekkolt úgy is, mint katonaszökevény, úgy is mint zsidó. Ettől ő még nyugodtan aludt Rózsi mellett, kivéve azt a nem kevés időt, amikor szerelmeskedtek, Olgica, Koestler Jani bácsi, sőt Anyu szerint is botrányosan zajosan és szemérmetlenül. Géza csak röhögött, imádta mindkettőjüket. De sajnos Olgicáéknál nem Laci, még csak nem is Koestler Jani bácsi, hanem Olgica volt a századparancsnok. És legalább egy hétig úgy kellett élniük, mindenkinek, Gézának is, mintha a lakásban csak Olgica és a kisfia, Janika laknának. Jani bácsi ugyanis minden reggel bement a Beszkárthoz, és csak este jött haza. Géza idegei fölőrlődtek a dekkolásban, és megszökött. Egy reggel letélacholt, fölkereste Kovacsics Jóskát, együtt lógtak egész nap, és szeretett volna náluk is aludni, de ebbe Kovacsics néni nem ment bele. Ne haragudj, de éjjelre nem merlek itt tartani, tudod, hogy Kovacsics bácsi kommunista, lebukott, és biztos, hogy bennünket is figyelnek. Nappal a Jóska osztálytársa vagy, abban nincs semmi, de ha itt alszol, jöhetnek és igazoltathatnak, ki fia-borja vagy, mit keresel itt. Gézát első alkalommal iszonyúan letolták, de második alkalommal Olgica parancsára Koestler Jani bácsi elővette a szíját és elfenekelte, és közben nyikkanni se volt szabad, mert a lakásból nem hallatszódhatott ki egy hang sem. Harmadik alkalommal, mielőtt Jani bácsi fogta volna a szíjat, Géza közölte, hogy ha megütik, ordítani fog, mint akit nyúznak. Akkor Olgica azt kérdezte: képes volnál a nyilasok kezére adni anyádat, a testvéreidet, Lacit, Rózsit, és bennünket, akik befogadtunk?! Igen, mondta Géza szemrebbenés nélkül. Az én üknagyapám negyvennyolcas honvéd volt, az édesapám partizánként harcolt a németek ellen, és nem élhetek úgy, mint egy patkány! Szóval, mi patkányok vagyunk?! Azt nem mondtam, csak azt, hogy énnekem kell a szabad mozgás. Elmehetsz, de ide nem jöhetsz vissza - mondta Olgica. Nem Olgica nénihez jövök vissza, hanem az anyámhoz. Akkor mehettek mindannyian! Ez volt az a pillanat, amikor Anyu fölhívta Nándi bácsit, aki egy védett svéd csillagos házban élt, hogy csináljon valamit ezzel az elmebeteggel, ezzel a honvéd ükunokával, mert ez képes a nyakukra hozni a nyilasokat, és a nővére, Olgica, aki 16
