Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
forduljon a németek ellen. Géza családfőként úgy döntött, hogy részükről a háborúnak vége, visszazökkent a kizökkent idő, tehát fogják a cuccot, amit elbírnak, ő, az Anyu és két testvére, és hazaköltöznek a valódi lakásukba. Kálmánék óbudai lakása három szobából állt, melybe egy négytagú, Szabolcsból menekült családot telepítettek be. Kálmán Géza mint családfő intézkedett, hogy véget ért a háború, ez az ő lakásuk, az Apja különben is partizán, és perceken belül itt lesz a Tito partizánseregével, és betelepítettek (akikről kiderült, hogy Gyulaházáról menekültek; ami egy község Kisvárdától tíz kilométernyire, és a családfőt Ágoston Tibornak hívják), azonnal adják át nekik a legnagyobb szobát, a nappalit. A másik két szobában ideiglenesen meghúzhatják magukat, most már úgyis napokon belül szabad lesz az út vissza Gyulaházára. Aztán Ágoston Tibor elmondta, hogy Gyulaházán egy pékműhelyt hagyott, s most azon kesergett, hogy vajon mennyi maradt meg belőle, Géza örvendezett, hogy ők is pékek, nagyszerű, így biztosan megértik egymást arra a kis időre, ami Ágostonék hazaindulásáig hátravan. Ágostonék először szemlátomást be voltak tojva, de aztán lassan megnyugodtak, zárt ajtók mögött hallgatták a rádiót, végül Ágoston úr azt mondta Gézának, hogy na, fiatalember, azt hiszem, ti előbb kotródtok el innen, mint mi: ugyanis Szálasi átvette a hatalmat. A Kormányzó úrtól Szálasi, ez a senkiházi, ez a nyilas patkány? - Géza fölényesen kacagott. Majd a magyar királyi hadsereg pont ennek a nímandnak fog engedelmeskedni Horthy Miklós, a Legfőbb Hadúr helyett! Jobb lesz Öcsi, ha már most befogod a pofádat, míg nagyon be nem fogja valaki, mondta Ágoston úr vészjóslóan, amikor megjelent a Laci. Laci az Anyu bátyja volt, és nagyon elütött a családtól. Az iskolából kimaradt, megszökött, csavargóit, aztán csapos lett, majd pincér, és a tintát is szerette rendesen. De ha berúgott, nem lett agresszív, kötekedő, mint mások, Laci aranyos, jókedvű részeg volt, olyankor viccelt, szellemes volt, szerette az emberiséget, ő maga is sármos volt spiccesen és szeretetreméltó. Harmincnyolcban, amikor két nővérük, a Rezsi meg a Boriska családostul Angliába emigrált, ő is fontolgatta, hogy (szép jiddis szóval, amit Ferenc nem szeretett hallani) télachot vesz a nővéreivel együtt, és minthogy nem volt szakmája, beállt a KÁLMÁN PÉKSÉGBE inasnak egy félévre, és Géza tulajdonképpen akkor szerette meg; Laci volt Géza kedvenc rokona. Angliába persze nem ment, ahhoz lusta volt, viszont nyitott egy kurva-kocsmát a Bérkocsis utcában, és egy valódi bárcás prostituáltat szemelt ki élettársnak, aki Laci kedvéért abbahagyta az ipart. De erről csak Géza tudott, mert egyszer meglátogatta őket a Kovacsics Jóskával még a nyáron, és Lacinak nem kellett szólnia, Géza magától is tudta, hogy amit látott, arról a család előtt mélyen hallgatni kell. A Mama (nagymama), mindig kényeztette a Lacit, és mindent elnézett neki, és amikor a testvérek apprehendáltak, hogy miért mindig a Laci, amikor ő érdemli meg a legkevésbé, a Mama titokzatos mosollyal csak annyit mondott: mert ő van a legjobban rászorulva. A Mama már csak ilyen volt, ilyen jiddische Matntne, csak ezt Géza akkor még nem tudta így megfogalmazni. Szóval, a Laci jött egy biciklivel, hogy gyerünk fölpakolni minden cuccot, és nyomás ki Kelenföldre az Olgicához, mert Szálasi tényleg átvette a hatalmat. A 15
