Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
getnek. Valami földöntúli érzékenysége volt a gyerekekkel szemben. Nem tudom viszont, hogy Kobakhoz hogy viszonyult. Albert Zsuzsa: - Volt egy alapcsalád. Hervay Gizella a költőnő, Szilágyi Domokos költő és volt egy gyermekük, a Kobak névre hallgató kisfiú. Mint egy görög tragédia, egyik sem él. Csíki László: - Mindenki meghalt, nemcsak ők, hanem a környéken is mindenki, az összes barát, mindenki, vagy földrengéskor, vagy balesetben. És másként. Albert Zsuzsa: - Hervay Gizella is öngyilkos lett, Kobak pedig a bukaresti földrengés áldozata volt. Csíki László: - Valahányszor Gizi bekerült ilyen-olyan kórházba, Szisz és Nagy Mari elvitték magukhoz Kobakot. Sajnos éppen a földrengés napján nem vitték, akkor Dankanicsék- nél volt. Gizi itt volt kórházban Pesten, a gyerek ott. Ölében a kutya megmaradt. Ő nem. Lászlóffy Aladár: - Külön tragédia, vagy külön pozitívum volt, hogy egy időben, mint férfi és nő sorsa is találkozik az első Forrás nemzedék kiválóságainak a sorsa, és Szilágyi Domokos és Hervay Gizella házasságot kötnek, együtt kínlódnak végül is eléggé sanyarú körülmények között Bukarestben. Ez azért volt esetleges, mert végül is Szilágyi Domokos is lekerült Bukarestbe, ahol Hervay Gizella már évek óta élt, az egy másik tragédia, hogy ez, mint emberi kapcsolat sokkal kevésbé volt tartós és kevésbé volt életképes, mint amilyen érvényű mind a kettőjüknek a lírája külön-külön. Azt is megkockáztatnám, majd jön egy okos esztéta vagy kritikus, aki bebizonyítja ezt, vagy az ellenkezőjét, hogy ők egymásra nagyon kevéssé hatottak. Úgy egészben a nemzedék kialakulása, a nemzedék körüli aura, jó vagy rossz értelemben közös, de az ő kettőjüké ebből nem válik ki, mint külön pozitívum, és a tragédia folytatása, hogy bekövetkezett a földrengés akkor, amikor Domokos már egy fél éve a földben volt, mert a bukaresti földrengésben pusztult el az egyetlen biológiai értelemben is közös termékük ugye, közös termésük, ez a csodálatos Kobak, akihez külön, az édesanyja a válás utáni korszakban maradandó, halhatatlan értékű gyerekmeséket, világbefogadtató szövegeket szerzett. Szakolczay Lajos: - Elég sokat komázott a halállal, mikor könyvcímeket kerestem a válogatott verseihez, ilyen szókapcsolatokra találtam: mennykő igazságok között vacogva, halál elől a halálba, jövőbelátó szemüreggel, átmenet remény s rettenet között, rabbá szabadultai!. Döbbenetes, hogy mennyit foglalkozott a halállal, de úgy is, mint valamilyen megváltási folyamattal. Hisz épp ez a borzalmas: az utolsó napon eljutott oda, hogy valami elől meg kell futnia. Nyolc ember vitte a koporsót az Egyetemek Házából a ház előtt álló halottaskocsihoz. A törékeny, madárcsontú ember, aki talán harminc kiló se volt, amikor meghalt, egy nehéz tölgyfa koporsóban mázsákat nyomott. Az egyik oldalon én voltam hátul. Egy pillanat alatt - botorkálva léptünk azon a pár lépcsőn - az egész súly a vállamra omlott. Azt gondoltam, hogy ez a szerencsétlen, harminc kilós barátunk ezzel a több mázsás koporsóval ott betemet bennünket. Lászlóffy Aladár: - Nem lehet tudni soha a mértékét annak, hogy egy előre megfontolt előre kitervezett és elhatározott öngyilkosság mikor válik aktuálissá. Az embert először is, ha a tudatnak arra a fokára, arra az érzékenységi fokra tud emelkedni, mint a Szilágyi Domokosé is volt, akkor az embert először is körülveszi a saját bőre, a saját sorsa, ami lehet jó vagy rossz, a rendszertől függetlenül. Utána körülveszi az adott állapota, és azon a rendszeren belül lehet akár kórházban, akár börtönben, akár egyáltalán csak benne a nagy- nagy sötét rendszerben, de pontosan tudja, hogy ezen kívül már a sztratoszférától kezdődően körülveszi egy gyönyörű világoskék ég. És ha nagyon okos, akkor tudja, hogy ez a világoskék ég is csak egy egészen pici buborék, mert körülveszi a nagy-nagy gyönyörű bársony sötétkék semmi, ami attól, hogy csillagos, a Földről nézve lehet gyönyörű, de okos embernek ijesztő. A Bartók Rádióban 2000. március 10-én és április 7-én elhangzott műsorok szerkesztett változata 83
