Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Pintér Lajos: Virágvasárnap (vers)
Pintér Lajos Virágvasárnap Kedves Mihály, köszönet csendéleteidért, hisz oly kevés a csend, oly kevés az élet, köszönet virágaidért, hisz oly virágtalan a világ. Mennyit látottam, mennyit futottam, és sohase mondhattam az ottra, hogy itt van, futottam, és oly kevésre futotta, csak vetettem, sohase vétettem, de soha is arattam, izzik a betonpallat alattam, pedig azért vagyok, hogy virág nőjjön a szemeimben. Tulipán, nárcisz, jácint, tulipán, nárcisz, jácint. Lásd, a szivem játszik, mint játszik a semmiben Isten, és csak abból látszik, hogy van, mert megver, és csak abból látszik, hogy nincs, mert kincs. Lehunyom szemem: látom, kinyitom szemem, csak szivárvány, játszik színei alatt a szivem árván. A világban járván nem járvány dönt le, de ármány. 84
