Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Veress Miklós: Sorshúzás után; Tücsöknémaság; Szívhang és visszhang (versek)

Veress Miklós

Sorshúzás után

„Sors, nyiss nekem tért..."

(Petőfi)

Üveget vett le tétován, míg fölmérte a boltot.

Szeme se lángol - bár sovány, s tüdőbajosan hajlott;

tejespultnál elálldigál, és szája lefelé lejt.

Nézi a sort, s egy sort citál: bizton valami közhelyt.

Olyan picinké, oly szegény, akár egy szobaföstő.

Mögötte sorba állok én, s rikolt a pénztárosnő,

hogy: ...trallalla... a pénz hamis, hát: hordja magát innét.

És - elszégyellve magam is - helyette hogy fizetnék a csapóajtó visszacsap, arcom az eső mossa, a cipőmet meg a mocsok, ahol tárva a kocsma.

Se itt, se ott - csak sejteni: ködben a fehér zászlót - amint csontvázán cipeli mindazt, mi ronggyá ázott;

és rámlegyint csak szelíden, hogy tovább ne kövessem: Segesvár várja: Betlehem, hogy újra megszülessen.