Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Veress Miklós: Sorshúzás után; Tücsöknémaság; Szívhang és visszhang (versek)
T ücsöknémaság Amikor is még hol-nem-voltam - fürdettek somogyi esők, és lázas lettem: omladt falban dalolni kezdett egy tücsök. Honnét jött, mettől-meddig házalt őszök és tavaszok között; ki tudta, s hogy talán a láz volt, melyhez közelébb költözött?! Testem a veríték kiverte - havak verték az ablakot: életem újra énekelte, és azután elhallgatott. Csak, mikor újra dideregtem, és éjjel priznicelt anyám, a lázfalú albérletekben elszunnyadtam tücsökszaván. Mentem Szegedre Kaposvárról, és tántoroghattam haza, és káromkodhattam is - bárhol elért az izzó éjszaka. Mikor előle vándoroltam, tán előlem - elém szökött. Falak közt éltem. S minden falban benne ciripolt a tücsök. Lopóztam utána titokban, tiportam volna boldogan, míg fölfogtam, hogy: kívülem van, csak mindig ott, ahol magam; hol föllobbantják könnyű lázam tüdőmnek csipkebokrai, hogy mikor eső ver - ne fázzam, mint a többiek odaki. Mért kutatnám tovább, hogy hol van, mért tudná ki és mért vagyok - csak addig dalolhat a falban, ameddig én is ő vagyok; 4
