Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)

döbbenten néz, bejött egy nagy költő, remélem el fogja nekünk játszani önmagát, gondolja a polgár, el fogja táncolni nekünk a maga kis piruettjeit, de ő nem táncolja el, unja a helyzetet. És kiveszi magának az alvás szabadságát.

Ha belegondolunk a halála körülményeibe, akkor már ezt az ívet is el lehet képzelni, ahogyan megtalálják a Fellegvár oldalában egy barlangban, valamikor még fiatalon, s az utolsó előtti útján, a Kányafői úton, ami tulajdonképpen a Fellegvár meghosszabbítása nyugat felé, azon oldalaz szépen felfele a Donáth útról a Hója irányába, ott egy hátsó kertben húzza meg magát.

Csíki László: - Én is megnéztem, hogy hol van.

Kolozsvári Papp László: - Én nem voltam ott sohasem, és rettentő módját választja az ön- gyilkosságnak.

Csíki László: - Nem szeretném ugyan, ha a halálára hegyeznénk ki a dolgot, de azért elmondom: az a fantasztikus, hogy mindent előre elrendezett. Megírta a leveleit, hogy mi legyen a pénzével, megírta, hogy cseréljék ki X antológiában a versét egy másikra. Itt nem pillanatnyi elmezavar esete forog fönn.

Kolozsvári Papp László: - Megszerezte a gyógyszert, amit bevehetett volna, és túléli.

Csíki László: - Vitt magával egy üveg vizet, mert tudta, hogy a gyógyszertől nagyon szomjas lesz, s az lesz a rossz.

Kolozsvári Papp László: - Konyakot is vitt magával.

Csíki László: - De azt többnyire azok itták meg, akik megtalálták. Aztán szóltak, hogy itt van.

Mindig arról beszélnek, hogy az önsorsrontás a magyar költőknél már-már természetes. Ez nyilván benne van, ő is megitta a magáét. De azért tisztázni kellene, hogy itt nem egy alkoholista emberről beszélgetünk, aki időnként kijózanodik és akkor ír egy-egy verset.

Péterfy László: - Nagyon szépen énekelt. Nagyon szépen énekelt a maga halk és dünnyögő hangján, és csak válogatott szép népdalokat.

Csíki László: - Tudod, hogy kézzel lemásolta Nagy László kötetét? Kölcsönkapta egy estére, és lemásolta. Azért mondom, mert nem látszik kívülről, hogy mit csinál Szilágyi Domokos vagy valaki más este, otthon. Hát ezt csinálta. Lemásolta a kötetet, lefordított nem tudom hány angol, román, német és egyéb könyvet, szép csendesen.

Kolozsvári Papp László: - A hosszú hallgatások idején azt mondja nekem, hogy a hét kötetes Értelmező Szótárban te nem találsz olyan szót, amit én nem ismerek. Két órán keresztül próbálkoztam. Tudta kívülről a hét kötetet.

Csíki László: - A Svejk első kötetét tudta kívülről. Nem viccelek.

Vári Attila: - Ahogy dolgozni tudott, az volt fantasztikus. Nagyon sokszor aludt nálunk. Megérkezett Marosvásárhelyre, egy napig nálunk, vagy Zolcsikéknál volt, aztán bevonult a nyolcnevű orvoshoz. Ugyanis a professzort úgy hívták, hogy Csiky Kálmán. És a helyettese, az adjunktus, az a volt felesége Wágner Rózsa. S a két pecsételőből szójátékolt össze nyolc nevet. Megérkezett Marosvásárhelyre késő este, a kórházba nem lehetett felmenni, nem volt felvétel, az első feleségem az unokatestvére volt Szisznek, ezen az alapon aztán rendszeresen szállóvendéggé vált. Vacsoráztunk, megiszogattuk a magunkét, én lefeküdtem, emlékszem pontosan akkor jelent meg a Száz év magául/ első kiadása, én lefeküdtem éjjel egy óra körül, gondolom reggel kilencig, tíz után keltem föl, és Szisz kiolvasta az alatt az idő alatt, de úgy, hogy még évekig emlegette, és magyarázta nekem belőle a névmisztikát.

Csíki László: - Emlékszel a kézírására? Az egy nagyon tiszta kézírás volt, nagyon olvasható, nagyon kiírt, nagyon szép kézírás volt, és az jelent valamit szerintem,

Vári Attila: - A belső rendet.

Csíki László: - így van. Pontosan ezt. Itt volt egy rend, itt volt egy igen komoly kultúra, ne feledjük el, hogy nagyon művelt emberről van szó, aki ugyan ezt nem fitogtatta, sőt,

80