Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)

Istvánt, aki József Attilának nem tudom hányadik epigonja volt, és Szilágyi Domokost egy cikk keretén belül szemlézte. Tökéletes süketségről árulkodnak azok a sorok, amelyek Szil­ágyi Domokost két ragyogó kötete után - hiszen már A láz enciklopédiája és a Garabonciás megvolt - szinte dilettánsként jellemezték. A sors fintora, hogy az Elet és Irodalomban A láz enciklopédiája helyett A láp enciklopédiája szerepelt. A sántafejű gyalogos úgy vélte, hogy Szilágyi Domokos „rá-ráhibáz a népköltészet ősi formáira, és ilyenkor valóban költői, de nagyon sokszor próbára teszi a ritmus és a szavak türelmét." Miért fáj nekem annyira Kelemen értetlensége? Mert Szilágyi Domokos volt az - a Forrás első nemzedékében talán az első -, aki az Eliot-i verset ezzel-azzal, ilyen-olyan történelmi és műveltségi montázzsal megterhelte. Mindezt úgy, hogy a kisujjában volt a magyar nép- költészet, a ritmus, a versírás. Albert Zsuzsa: - Az egész magyar irodalom, elejétől végig. Szakolczxiy Lajos: - Eléggé izgékony fiatalként Föllázadt szavak? címmel írtam választ erre a kritikára. Kezemben a cikk másolata, mely szerint az eredetit, egy két-három flekkes vá­laszt, 1968 május 4-én adtam az Elet és Irodalomnak. Természetesen nem közölték. Mivel operáltam a hozzászólásomban? Hogy ez gyalázat, jobban kellene ismerni azt a művet, amivel foglalkozunk! Lászlóffy Aladár: - Igazi társa soha nem volt. Igazi otthonai, igazi családjai megvoltak, az az utolsó is, amit önkéntes elhatározással hagyott el, és lépett ki az életből is, mindenik megvolt a maga helyén átkozva és áldva is, de Domokosnak soha nem volt igazi társa. Az első, az egyetemi éveit végigkísérő szerelem, furcsa módon az egyetemi évek után meg­szűnt, a hozzá intézett közismert, nagyon érdekes, jóízű okos, eredeti hangú levelezés mu­tatja, hogy mennyire fontos volt, amilyen fontos lehetett később pont úgy a Hervay- házasság és a következő házasságok vagy emberi kapcsolatok, szerelmi kapcsolatok is, de igazi társa Domokosnak nem volt. Azt kell mondanom, hogy valahol így volt a barátságokkal is a dolog, mert nagyon köze­liek voltunk mi ketten személyesen is, és nagyon sok olyan barátja van, él itt köztünk, aki az élete bizonyos szakaszában egész közeli nexusban volt vele, és akivel ezeket a dolgokat, a szónak abban a költői verseny formájában is megbeszélte, amit az ő maga szemérmes módján a minőségre nagyot adva, a minőségére annak, amit csináltunk, nagyon büszke és nagyon rátartó emberként is fontosnak tartott, de egészében egy nagy magányos volt, mindenképpen egy nagyon képzett, nagyon olvasott, és nagyon okos, mindent átgondoló ember volt. És ez az ember ha verset írt, akkor természetes módon kvintesszenciája került minden verssorába. Tehát Szilágyi Domokos - mindig azt szoktuk mondani, hogy az utol­só polihisztor, aztán még két-háromszáz évig bírjuk polihisztorokkal - nos, az utolsó poéta doctus sem volt, de kétségtelen egyike volt azoknak, akik a magyar irodalomban a Koszto­lányi, Babits vonal folytatójaként számon tarthatók az erdélyi aranyágon. Illyés Kinga: - Amikor a Szilágyi Domokos verseiből készült műsoromat elkezdtem, ah­hoz nagymértékben hozzájárult a Szilágyi Domokossal való nagyon érdekes találkozás Budapesten. Talán enélkül a találkozás nélkül soha nem készült volna el a műsorom. Azt hiszem, hogy 1973 őszén történt, a műsornak a bemutatója 1974 őszén volt, egy országos előadóművészeti fesztiválon, egy évvel ez előtt lehetett a találkozás. Tehát összefutottunk Budapesten az utcán. Szokásos semmitmondó kérdések, hogy vagy, hogy vagy, mit csinálsz, mit csinálsz, és Szilágyi Domokos szinte bevezetés nélkül el­mondott néhány megrendítő és számomra mai napig is emlékezetes mondatot, a követke­zőt: hogy ő itt van Budapesten, talán nem először, dehát abban az időben ritkán járogat- tunk ide, és hogy mennyire letaglózta őt az, hogy a baráti körén és a szűk szakmai ismeret­ségén kívül nem ismerik, neki semmilyen neve nincs, tulajdonképpen egy senki. Nagyon megdöbbentő volt ez a kitörés, mert nem szokott ilyen dolgokról beszélni. Nem is a sze­75

Next

/
Thumbnails
Contents