Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Podmaniczky Szilárd: A végzet alkonya (irodalmi forgatókönyv)
A végzet alkonya 3. „Egy nyílvessző homályosan sodródó háttér előtt vadul röpül." A lovas az ajtóban egy sárgarépát szagolgat. A játékterem rácsos ablakán a ló is benéz.- Jöjjön be, ha nincs pénze, és játsszon velünk - mondja a kövér férfi szívélyesen.- Szép ez a hely. De valahogy mégse emlékeztet semmire - mondja a lovas, csöppet sem meglepve. A bányász poharakat tesz az asztalra.- Pedig mióta az eszemet tudom, csak itt játszom - mondja az orvos mesélősen -, néha úgy érzem, mintha a tenger fenekén ülnénk, ott aztán nem zavar semmi, legföljebb ha ránk süllyed egy hajó. A bányász borlopóval a sarokban lévő kis hordóból bort szív ki, eközben a kövér férfi mondja:- Olyan a tüdeje, mint egy mágnes.- Azt hiszem, rendkívül hálás vagyok - mondja a lovas, közben a répába harap, a ló benéz a rácsos ablakon -, hogy önök közé kerültem, nem mintha tudnám, miről maradtam le. A bányász kitölti a poharakba a vérvörös, alig áttetsző bort, eközben az orvos:- A látszatban az a szép, hogy nem veszünk róla tudomást. Én például hiába kártyázok, fogalmam sincs, mi minden játszódik le a fejemben, vagy hogy hol van a fejemben a bubi. * Egy tüdő élő röntgenképe. A földre ledobva a kéményseprő ruhái, ő maga egy olyan tüdőröntgengépben áll, amelyik közvetlenül egy monitorra vetíti a tüdő képét. Az ápolónő a matróz ölében ül és csókolóznak, közben az ápolónő a matróz karjára kötött vérnyomásmérőt pumpálja. Mindenütt szúrós, halvány neonfény.- Kiengedhetem már a levegőt - kérdezi a kéményseprő lélegzetvisszafojtva.- Ühüm - mondja csókolózás közben az ápolónő.- Tavaly találtak két kicsi fekete foltot - mondja továbbra is a gépben a kéményseprő, nagyot szusszant, közben mozog, vakarózik, furcsa képeket hoz létre a monitoron -, pontosan a mellbimbóimon. Nem tudták megállapítani, hogy mi az. De szerintem rajtam maradt a zubbony, annak a két patentje lehetett. Meg aztán miért ne lehetne a tüdőmben két fekete pont, nem igaz? Megnéztem a képeket, olyan volt, mintha egy nagy pávaszemes lepke lenne. Kijöhetek már? Lefagy rólam a szőr. Az ápolónő már nem a matróz ölében ül, vele szemben egy széken, és egy kifeszített szövetdarabot hímezget, rajta vérfoltok.- Mondtam én, hogy jó helyed lesz itt, még csak arra sem kell gondolnod, hogy valami bajod van - mondja a matróz dajdajozva egy korsó sörrel a kezében.- Te vizeletet is adsz? - kérdezi a gépből kibújó kéményseprő.- Még csak az kéne. Soha - mondja vadul a matróz, a sörbe néz. 15
