Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Podmaniczky Szilárd: A végzet alkonya (irodalmi forgatókönyv)
A két nő egymásra néz, fölkacagnak, majd fulladoznak. A szőke tér magához előbb, s egy doboz csavart vesz elő, az ablakon át a lovas lábai elé önti. Újra a benzinkúton, de már hajnalban, az ablakon lágy fények folynak be.- Ha a répával kezded, érdemes a karfiollal folytatni, aztán az uborkát, a paradicsomot, a retket, de legvégül itt ez a nyaklánc, olcsón megszámítom, ha van pénzed, ahogy elnézem, teljesen értéktelen - mondja a benzinkutas, nem sok reményt fűzve a vásárláshoz.- Ha döntenem kell, maga mindig meggyőzhet, de csak egy darabig, amíg látom, de ha most nem lenne itt, máris tudnám, hogy fáradhatatlan a szemfényvesztésben, és amit mondott, azt elvitte magával. Mintha nem is lett volna - mondja a lovas, miközben elővesz egy almát, mutatja az öregnek, kézzel kettétöri, majd óvatosan összeilleszti és leteszi az asztalra, mintha az alma még mindig egyben lenne. A hátuk mögött-kicsapódik az egyik ajtó, az ajtóban egy izmos matróz áll (keze tele összegyűrt bankókkal) és egy kéményseprő, mindketten az egyenruhájukban. Kezet fognak. A kéményseprő teljesen kétségbeesik, majdnem elsírja magát.- Ne haragudj, tévedtem - mondja a kéményseprő és elkotor.- De legalább te tekintettel vagy a koromra - szól utána a matróz, és lassan, a pénzt gombócba gyűrögetve, fütyörészve elindul a kéményseprő után.- Vége a dalnak? - kiált a benzinkutas a matróz után. A matróz csak fütyörészik, és igent bólogat.- Ha pénzre van szükséged, menj be és nyerj - mondja a benzinkutas a lovasnak, és fejével a nyitott ajtó felé bök. A lovas a benzinkút belsejéből nyíló játékterem ajtajában áll, lefelé lépcső vezet, végignéz a szobán, amely inkább hasonlít az úgynevezett bűnbarlanghoz, mint kaszinóhoz. Az üres terem közepén egy asztal, fölötte hosszú zsinóron lámpa, ami csak közvetlenül az asztalt, a közvetlen köré ülőket világítja meg. Az asztal körül ülnek: egy nagyon kövér öltönyös, mellényes férfi szivarral, egy koszos ruhás és koszos arcú bányász bányászlámpás sisakkal a fején, és egy orvos fehér köpenyben, sztetoszkóppal a nyakában. Mind az ajtó, a lovas felé néznek, fölfelé. „Egy nyílvessző homályosan sodródó háttér előtt vadul röpül." A lovas az ajtóban egy sárgarépát szagolgat. A játékterem rácsos ablakán a ló is benéz.- Jöjjön be, ha nincs pénze, és játsszon velünk - mondja a kövér férfi szívélyesen. GONG 14
