Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Monroviába a dzsungelból csak sok napig tartó, úttalan trópusokon át vezető meneteléssel lehet eljutni. Erre pedig csak fiatal, erős emberek képesek. Ők jutot­tak el tehát a fővárosba. Csakhogy ott semmi sem várta őket: sem munka, sem fe­dél a fejük fölé. Megérkezésük első napjától kezdve a bayayék - az afrikai váro­sok utcáin és terein tétlenül ténfergő fiatal munkanélküliek hadának - számát nö­velték. Ennek a hadseregnek a létezése jelenti a kontinensen oly gyakori zavargá­sok egyik okát: közülük verbuválnak pár garasért, néha csak élelmezést ígérve, a helyi bandavezérek saját hadseregeket, hogy hatalomra törjenek, puccsokat hajt­sanak végre, polgárháborút szítsanak. Doe is, akárcsak Ugandában Amin, ilyen bayaye volt. És ugyancsak Aminhoz hasonlóan, megnyerte a főnyereményt: bejutott a hadseregbe. Azt hihetnénk, hogy ezzel karrierje csúcsára jutott. Kiderült azonban, hogy ennél nagyobb ambí­ciói voltak. Libéria esetében a Doe által végrehajtott puccs nem egyszerűen azt jelentette, hogy a korrumpált kiskirály-bürokratát egy félanalfabéta katona váltotta fel. Ez a puccs egyúttal az afrikai dzsungelben élő, elnyomott, félrabszolga tömegek véres, kegyetlen és karikatúrába illő lázadása is volt gyűlölt uraik - az amerikai ültetvé­nyek egykori rabszolgái - ellen. A libériái fordulat tehát mintegy a rabszolgák vi­lágán belül zajlott: az aktuális rabszolgák föllázadtak az egykori rabszolgák ellen, akik a hatalmat gyakorolták fölöttük. Ez az esemény mintegy bizonyítani látszott a legpesszimistább és legtragikusabb tézist, azt ugyanis, hogy - bizonyos értelem­ben, de mentális vagy kulturális értelemben biztosan - nincs kiút a rabszolgaság­ból. Vagy ha van is, rendkívül nehéz és mindig nagyon hosszadalmas. Doe azonnal államelnöknek kiáltotta ki magát. Tolbert kormányának tizenhá­rom miniszterét rögtön kivégeztette. A kivégzés hosszan tartott, látványosságra éhes, nagy számban összegyűlt, bámész tömeg kísérte figyelemmel. Az új elnök mind újabb, ellene tervezett merényleteket leplezett le. Állítása sze­rint harmincnégy ilyen merénylet volt. A merénylőket lelövette. Az a tény, hogy mégis életben maradt és kormányzott, azt bizonyította, hogy faluja varázslóinak közbenjárására legyőzhetetlen erők, varázsigék őrzik életét. Hiába lőnének rá, a golyók megállnak a levegőben, és lepotyognak a földre. Kormányzásáról nem nagyon van mit mondani. Tíz évig vezette az országot, amely teljesen megállt a fejlődésben. Nem volt világítás, bezártak az üzletek, le­állt a forgalom Libéria amúgy is kevés útján. Doe valójában nem nagyon tudta, mit kell elnökként tennie. Mivel gyermeteg, pufók arca volt, vett magának egy aranykeretes, nagy szemüveget, hogy komo­lyabb, tekintélyesebb legyen a külseje. Eléggé lusta volt, ezért aztán napokon át az elnöki rezidenciában üldögélt, és dámázott beosztottjaival. Sok időt töltött az elnöki palota udvarán is, ahol az elnöki gárda katonáinak feleségei nyílt tűzön sütöttek, főztek vagy fehérneműt mostak. Eltrécselt, eltréfálkozott az asszonyok­kal, néha egyet-egyet ágyba vitt közülük. Bizonytalan volt, nem tudta, mit te­gyen, hogyan kerülje el annyi ember meggyilkolása után a bosszút. Egyetlen ki­utat látott: saját törzsének, a krahn törzsnek a tagjaival kell magát körülvennie. Hozatta is őket tömegesen Monroviába. A hatalom az időközben elmenekült te­119

Next

/
Thumbnails
Contents