Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

hetős, megállapodott, világlátott amerikai-libériaiak kezéből az erdőből jött, nyomorult, írástudatlan, új helyzetétől megrémült krahn törzs kezébe került. Ezek a háncsból és levelekből összetákolt kalyibáikból hirtelen kirángatott emberek először látnak várost, autót, cipőt. Azt megértették, hogy csak úgy maradhatnak fenn, ha megfélemlítik vagy likvidálják valóságos vagy lehetséges ellenségeiket, vagyis mindenkit, aki nem krahn. így aztán egy maroknyi, nemrég még nyomorult, műveletlen, összezavarodott ember, ragaszkodva az ölébe pottyant jövedelmező hatalomhoz, kezdettől fogva terrorizálni igyekszik a lakosságot. Ütnek, vernek, kínoznak, akasztanak tulajdonképpen minden ok nélkül. - Miért vertek így össze? - kérdezik a szomszédok a kék foltokat viselő ismerőstől. - Mert megállapították, hogy nem vagyok krahn - válaszolja a szerencsétlen.

Nem csoda hát, ha az ország csak arra vár, hogy megszabaduljon Doe és emberei elnyomásától. Ekkor bukkan fel egy bizonyos Charles Taylor, az elnök egykori bizalmas embere, akiről Doe azt állítja, hogy ellopott tőle egymillió dollárt, s a pénzzel az Egyesült Államokba szökött. Taylor Amerikában megbukik valami gyanús üzleten, börtönbe kerül, de megszökik, s váratlanul Elefántcsontparton terem, ahonnan egy hatvan fős csoport élén 1989 decemberében háborút indít Doe ellen. Doe könnyedén elbánhatna vele, de mezítlábas krahn katonáit küldi ellene, akik ahelyett, hogy szembeszállnának Taylorral, amint elhagyják Mon- roviát, nekilátnak lopni, rabolni, amit és ahol érnek. A rabló, fosztogató hadsereg vonulásának híre gyorsan elterjed a dzsungelben, s a rémült lakosság, segítséget remélve, Taylorhoz kezd menekülni. Taylor hadserege villámgyorsan növekszik, s hat hónap múlva már Monroviáig jut. Taylor táborában ekkor viszály támad: ki veszi be a várost, és kié lesz a hadizsákmány? A vezérkari főnök, Prince Johnson - szintén Doe egykori embere - szakít Taylorral, és saját hadsereget hoz létre. A három hadsereg - Doe, Taylor és Johnson hadserege - egymással küzd a városban a városért. Monrovia romhalmazzá változik, egész negyedek állnak lángokban, holttestek borítják az utcákat.

Végül Nyugat-Afrika országai lépnek közbe. Nigéria hajókon egy deszantot küld, amely nyáron oda is ér Monrovia kikötőjébe. Amikor ezt Doe megtudja, úgy dönt, hogy meglátogatja a nigériaiakat. Fogja a testőrségét, és Mercedesével a kikötőbe indul. Történik mindez 1990. szeptember 9-én. Az elnök keresztülhajt a tönkretett, lerombolt, kifosztott, néptelen városon. A kikötőbe ér, ott azonban már várják Johirson emberei. Tüzet nyitnak. Az elnök egész testőrsége elesik. Doe maga is kap néhány golyót a lábába, nem tud elmenekülni. Elfogják, hátrakötik a kezét, és viszik kínvallatásra.

Johnson, aki fontosnak tartotta a reklámot, a kínvallatást gondosan lefilmeztet- te. A képernyőn Johnsont látjuk, amint ül és sört iszogat. Egy nő áll mellette, aki folyamatosan legyezgeti, és az izzadtságot törölgeti homlokáról (nagyon meleg van). A földön az összekötözött Doe ül, csorog róla a vér. Arca úgy össze van verve, hogy szemét szinte nem is látni. Körülötte Johnson emberei tülekednek a megkínzott diktátor látványában gyönyörködve. Ez a katonai egység már fél éve pusztítja az országot, rabol, gyilkol, a vér látványa mégis újra és újra megőrjíti, eksztázisba hozza. A fiatal fiúk lökdösődnek, mindegyik látni akar, megtelni a látvánnyal. Doe vértócsa közepén ül meztelenül, nedvesen a vértől, izzadságtól és

120