Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
az uradalmát: mindenkit ismernek, mindenben ők döntenek. (Tubman kortársa, Leonidas Trujillo harminc évig volt Dominika diktátora. Kormányzása alatt az egyház tömeges keresztelőket szervezett - Trujillo tartotta keresztvíz alá a Dominikában született gyerekeket.Egy idő után már minden alattvalójának ő volt a keresztapja. A CIA nem talált olyan embereket, akik hajlandók lettek volna puccsot végrehajtani a diktátor ellen - senki sem akart kezet emelni saját keresztapjára). Tubman naponta mintegy hatvan embert fogadott. O maga nevezte ki az embereket az összes posztra, ő döntötte el, ki kap koncessziót, milyen misszionáriusokat engedjenek az országba. Mindenhova saját embereit küldte, magánrendőrséget tartott fenn, amely folyamatosan jelentette, mi történik az egyik vagy másik faluban. Nem sok minden történt. Az ország Afrika kicsi, elfelejtett provinciája volt, Monrovia homokos utcáin, az omladozó viskók árnyékában testes kofák szundikáltak pultjaik mögött, mindenütt maláriától szenvedő kutyák őgyelegtek. Időnként a kormánypalota kapuja előtt elvonult egy csapat ember hatalmas transzparenssel, amelyen ilyesmit lehetett olvasni: „Gigantikus hálamenet azért a haladásért, amely Libéria Elnökének, Dr. WVS Tubmannak Kiemelkedő Közigazgatása révén következett be". Ugyanezen kapu előtt vidékről érkezett együttesek énekszóval dicsőítették az elnök nagyságát: „Tubman mindannyiunk apja / az egész nép apja / O épít nekünk utakat / O hozat vizet / Tubman ad nekünk enni / ad enni / je, jel". A forró nap elől őrbódéikba bújt kormányőrök tapsoltak a lelkes éneklőknek. A legnagyobb tekintélyt azonban az adta az elnöknek, hogy jó szellemek őrizték, és rendkívüli erővel ruházták fel őt. Ha valaki mérgezett italt adott volna neki, a mérget tartalmazó pohár már a levegőben széttört volna. A merénylő golyója nem találta volna el, mert lövés közben szétolvadt volna. Az elnöknek olyan gyógyfüvei voltak, amelyek segítségével minden választást megnyert. És volt olyan készüléke, amelyen keresztül mindent látott, bárhol is történjék az - az ellenállásnak nem volt semmi értelme, úgyis lelepleződött volna időnap előtt. Tubman 1971-ben halt meg. Helyét a barátja, William Tolbert elnökhelyettes foglalta el. Míg Tubmant a hatalom érdekelte, Tolbert a pénzért lelkesedett. Maga volt a két lábon járó korrupció. Kereskedett mindennel - arannyal, autókkal, szabad perceiben még útlevelekkel is. Példáját követte az ország egész elitje - az amerikai fekete rabszolgák leszármazottai. Ha az emberek utcára vonultak kenyeret és vizet követelve, közéjük lövetett. Rendőrsége százával gyilkolta az embereket. 1980. április 12-én hajnalban egy csapat katona behatolt az elnöki rezidenciába, és Tolbertet felnégyelte az ágyában. Belső szerveit kitépték, és az utcára hajították a kutyák és keselyűk martalékául. A katonák tizenheten voltak. Egy Samuel Doe nevű, huszonnyolc éves őrmester volt a parancsnokuk. Ez az írni alig tudó fiatalember a dzsungel mélyén élő, kicsi krahn törzsből származott. Az olyan, falvaikból az éhínség miatt menekülő emberek, mint ő, már évek óta özönlöttek Monroviába munkát, megélhetést keresve. Libéria fővárosának lakossága harminc év alatt (1956 és 1986 között) megtízszereződött: 42 ezerről 425 ezerre nőtt. És ez a növekedés olyan városban következett be, ahol nem volt ipar, közlekedés, ahol csak néhány házban volt villany, vezetékes víz pedig még kevesebb házban. 118
