Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

tisztában legyenek a saját helyükkel". E célból a monroviai kormány minden törzsnek (tizenhat van belőlük) külön tartózkodási területet jelöl ki - tipikus homelandeket, amilyeneket az afrikaiak számára majd csak több évtized múlva alakítanak ki a pretoriai fehér fajvédők. Aki fellép ez ellen a megkülönböztetés ellen, kemény büntetést kap. A lázadások, ellenállások leverésére Monrovia katonákból és rendőrökből álló büntetőexpedíciókat küld ki. Az engedetlen törzsek vezetőit a helyszínen lemészárolják, a fellázadt lakosságot legyilkolják vagy bebörtönzik, falvait lerombolják, terményeit fölégetik. Ezek a büntető hadjáratok, helyi háborúk régi szokás szerint most is egyetlen célt: rabszolgák összefogdosását szolgálják. Az amerikai-libériaiaknak ugyanis munkásokra van szükségük. És valóban, már a XIX. század második felében saját rabszolgákat kezdenek dolgoztatni gazdaságaikban, műhelyeikben. És kezdik őket árulni más gyarmatokra, főleg Fernando Poóba és Guineába. A XX. század húszas éveinek végén a világsajtó nyilvánosságra hozza a libériái kormánynak ezt a hivatalosan folytatott rabszolga-kereskedelmét. A Nemzetek Ligája interveniál, nyomására az akkori elnök, Charles King engedni kényszerül. Maga a gyakorlat azonban, igaz, most már csöndben, tovább folytatódik.

Az Amerikából érkezett jövevények libériái letelepedésük első napjától kezdve azon gondolkodtak, hogyan őrizzék és erősítsék meg vezető szerepüket az új hazában. Először nem hagyták, hogy az őslakosok részt vegyenek a hatalomgyakorlásban - megfosztották őket állampolgári jogaiktól. Hagyták őket élni, de csak a kijelölt törzsi területeken. Aztán továbbléptek: kitalálták az egypárti hatalmi rendszert. Lenin születése előtt egy évvel, nevezetesen 1869-ben megalakult Monrowiában a True Whig Party, amely aztán száztizenegy évig, vagyis 1980-ig élvezi a hatalom monopóliumát. Kezdettől fogva a párt vezetése, politikai bizottsága - az A National Executive - dönt minden kérdésben: ki lesz az államelnök, ki kap helyet a kormányban, milyen politikát fog e kormány folytatni, milyen külföldi cég kap koncessziót, kit neveznek ki rendőrfőnöknek, a posta vezetőjének stb. - részletesen, a legalsó szintig. A párt vezetője volt a mindenkori köztársasági elnök vagy fordítva - ez a két poszt csereszabatos volt. Csak párttagként lehetett bármit is elérni. A párt ellenfelei vagy börtönben, vagy emigrációban voltak.

A hatvanas évek Libériájának pártvezérét, egyúttal államelnökét, William Tubmant volt alkalmam személyesen is megismerni.

1963 tavaszán történt mindez Addisz-Abebában az afrikai országok vezetőinek első konferenciája idején. Tubman akkor már közel hetven éves volt. Sosem ült fel repülőre - félt. A konferencia kezdete előtt egy hónappal hajóra szállt, és Monroviából Dzsibutiba hajózott, majd onnan vonattal érkezett Addisz-Abebába. Apró termetű, joviális úr volt szivarral a szájában. A kínos kérdésekre hosszan tartó, hangos nevetéssel válaszolt, amely nevetés erős csuklásba, majd sípoló, görcsös fuldoklási rohamba torkollt. Tubman egész testében remegett, könnyes szeme kidülledt. A riadt és zavart beszélgetőtárs elhallgatott, és tovább már nem faggatózott. Az elnök leverte ruhájáról a szivarhamut, és megnyugodva újra szivarjának sűrű füstje mögé rejtőzött.

Huszonnyolc évig volt Libéria államelnöke. Azok közé a ma már kiveszőiéiben lévő kiskirályok közé tartozott, akik országukat úgy irányítják, mint földbirtokos

777