Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Nagy Imre: A Rejtőzködő (Orosz László: A Bánk bán értelmezéseinek története című könyvét olvasva)
Nagy Imre A Rejtőzködő (Orosz László A Bánk bán értelmezéseinek története című könyvét olvasva) Az irodalmi művekhez hozzátartoznak értelmezéseik is, mint üstököshöz a csóvája. Ezáltal a recepció, a mű befogadása nem csupán követi a produkciót, az alkotás létrehozását, hiszen az értelmezés egy-egy fejleménye valamiként a szöveg létezésének részesévé is válik, így maga is produkcióként jelenik meg, amely valójában meg is előzi az olvasás által újra és újra létezésbe hozott művet, valamint a szövegre vetett későbbi pillantásokat. A Bánk bán értelmezéseinek története tehát a Bánk bán története is, s mint história egyszerre zajlik az idő két dimenziójában: együtt a kronológiai folyamattal, s ugyanakkor visszafelé hullámozva is, minthogy az értelmezések fejleményei és természetesen magának a drámairodalomnak friss termései folyamatosan „átírják" az egykori művet, befolyásolva ezzel a később visszapillantó szemek érzékenységét is. Az a negatív tónusú, ám formátumos királyportré például, amelyet Sándor Iván rajzol Vég-semmiség című könyvében 11. Endréről, vagy az a meg- rendítően abszurd látomás, amit Spiró György vetít elénk egy másik Katona-mű, a Jeruzsálem pusztulása parafrázisaként, szükségképpen módosítja a korábbi szerzővel kapcsolatos élményünk alakulását, még akkor is - s leginkább éppen akkor -, ha vitatkozunk ezen későbbi munkák szemléletével. Mindebből talán az is kitűnik, hogy a Bánk bán értelmezéseinek történetét igazán az a szerző hivatott megírni, aki maga is benne áll ebben a folyamatban, áni arra is képes, hogy konstruktív jelenlétét, termékeny nézőpontját tárgyszerű elfogulatlansággal társítsa: az egyes interpretációkat ne csak (s főként ne) a jelen szempontjából tegye mérlegre, hanem saját koruk szellemi viszonyai közé helyezve, azt figyelve: mit, miért s miért úgy láttak meg az egyes kritikusok az adott műben. A szerzőnek vállalnia kell saját pozícióját, kritikai horizontját, ám el is kell távolodnia ettől, s az alakulástörténetet figyelve a sokak által vizsgált mű szemantikai formálódását regisztrálni - ebben áll feladata. Jelen lenni, s ugyanakkor rejtőzködni. A fentiek alapján véleményünk szerint A Bánk bán értelmezéseinek története című könyv megalkotására Orosz László volt hivatva. Ki más írhatta volna meg e munkát, ha nem ő, aki kedves művéről szóló tanulmányaival s még 1974-ben publikált Katona-monográfiájával többek között éppen azt bizonyította, hogy saját felismeréseit mindig egy komplex recepciós folyamat szerves részének tekinti. Téma és személy találkozásának azonban volt egy másik fontos motívuma is. Hiteles interpretáció (és interpretáció-történet) ugyanis alig képzelhető el szilárd filológiai alapok, szövegkritikai előmunkálatok nélkül, egyaránt beleértve e fogalomkörbe a forráskritikát, az adott szöveget körülvevő intertextuális hálózatnak a feltárását, a nyelvi kontextus tüzetes tanulmányozását, a keletkezéstörténet nyomon követését és annak az elvárási horizontnak az ismeretét, amely a művet egykor fogadta. Inspiráló (s már-már szükségszerű) összefüggésnek tekintjük tehát, hogy az értelmezéstörténet szerzője azonos a Bánk bán 1983-ban megjelent kritikai kiadásának sajtó alá rendezőjével. Orosz László valóban történetet ír abban az értelemben, hogy feltárt anyagát a megértés elmélyülő folyamataként látott kronológiai sorban rendezi el. Ez az időbeli folyamat felfogása szerint huszonöt láncszemet tartalmaz (ezek alkotják a könyv negyedszáz fejezetét), ami jelzi, hogy differenciált látásmódja a recepciótörténeti jelenségekhez való - s szerintünk szükségszerű - közelhajolásból fakad. Úgy véljük azonban, hogy nemcsak a szerző magatartásának és szemléletmódjának, de könyve kompozíciójának is létezik egy rejtett dimenziója. Az értelmezés megközelített és feltárt tényei, miközben górcső alá vételük külön-külön megtörténik, három nagyobb fázisba rendeződnek, szinte észrevétlenül, ám ez a tagolódás mégiscsak benne foglaltatik az elemzett könyv induktív szerkezetében. Jelen fejtegetésünk első részében e fázisok rendjében haladunk. Az első szakasz a Bánk bán keletkezésétől a 19. századi nagy összegezésekig (Arany, Gyulai) és a drámának a századvégi tragikum-vita égboltján való átvonulásáig (Beöthy, Rákosi Jenő, Péterfy) ter702