Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Pintér Lajos: Medalion
Pintér Lajos Medalion / Tóth Menyhért, Szalay Lajos Nemzedéktársak voltak. Talán évfolyamtársak egykor a Főiskolán. Kapcsolatukról mégsem tudunk semmit. Mégsem tudnánk, ha 1981-es interjújában, melyet Szalayval készített Sümegi György, s mely épp a Forrásban jelent meg, nem kérdezett volna rá a joggal kíváncsi riporter. „A végtelenséget realizáló művészetben ma talán az egyetlen jelenség Tóth Menyhért" - válaszolta Szalay Lajos. Szép, szép ez a művészettörténetietlen, de csodálatosan pontos kifejezés: „végtelenséget realizáló művészet". Tóth Menyhért jellemzése telitalálat. Sorok még a beszélgetésből: „Itt értünk valamit, és még két művésznél, aztán a magyar művészet el is tűnt. Csontváry... Derkovits." Tehát a Szalay Lajos-i töredékes vallomás szerint számára itt érhető tetten a 20. század magyar művészete, e hármasságban: Csontváry-Derkovits-Tóth Menyhért. Szép ez a művészettörténeti apró üzenet. De hadd mondom el ezzel összecsen- gően a magam gyűjtését is mellé. A riport ideje táján történt, az 1980-as évek elején. Szalay Lajos egyszercsak belépett a kecskeméti, vasútkerti Múzeum épületébe, és keresett valakit. A portai ügyeletes megismerte, és nagy örömmel üdvözölte. Honnan? - kérdezte Tőle. New Yorkból - felelte. Előkerültek a Múzeum munkatársai, laponként tépték ki Szalay rajzait az Új írásból, szignáltatták vele. Körbeülték, és nemsokára Tóth Menyhértre terelődött a szó. Köszönet nekik, hogy húsz év távolából megőrizték Szalay Lajos szavait, s köszönet, hogy lejegyzésre nekem is továbbadták. íme mondata Tóth Menyhértről: „Az ember azt hinné, itt a Jóisten csámborog, csak egy kicsit csámpásan..." 88
