Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kerényi József: Az angyalszárnyú festő (Megnyitó beszéd Tóth Menyhért festőművész emlékkiállításán)

így igaz. Ennek a festőnek - Neked - van egy történeted, amelyet Gabriel García Márquez meg is írt, bár ő sem ismert Téged. Öregúr nagy szárnyakkal című elbeszélésével nekünk üzent. Néhány gondolatát lejegyeztem Neked:

„Az esőzés harmadik napján Pelayo... visszafelé tartott a házba. Csak amikor egészen a közelébe ért, akkor látta, hogy egy öregember fekszik arccal elterülve a latyakban, és bárhogy erőlködik, képtelen feltápászkodni, mert megakadályozzák hatalmas szárnyai. A szárnyai... lepték meg leginkább: olyan természetesen illeszkedtek tökéletesen emberi szervezetéhez, hogy már-már az volt érthetetlen, miért nincs szárnya a többi embernek. Pelayo e szörnyűségtől megrémülve hanyatt-homlok rohant Elisendáért, a feleségéért. Ad- dig-addig nézték, olyan figyelemmel, hogy mire ámulatukból felocsúdtak, már meg is barátkoztak vele. Olyannyira, hogy még szólni is mertek hozzá, és ő válaszolt is, igaz ugyan, hogy valami érthetetlen dialektusban. A biztonság kedvéért azért áthívták a szomszéd- asszonyt, aki szakértő volt az élet és a halál minden dolgában.- Angyal ez - mondta rá -... de olyan öreg már szegény, hogy földhöz csapta az eső [...]

Arra nézve még a mindentudó szomszédasszonynak sem volt semmi bölcs tanácsa, hogy mihez kezdjenek egy halott angyallal.

Ám nemcsak túlélte élete legnehezebb telét, hanem valósággal újjászületett, mire a nap kisütött. Egyik reggel Elisenda éppen hagymát szeletelt az ebédhez... Kinézett a kertre nyíló ablakon és rajtakapta az angyalt, amint a szárnyait próbálgatja. Olyan esetlen volt, hogy kiszaggatta az egész veteményt, s már-már földöntötte a fészert azzal az eszeveszett, szemet kápráztató szárnycsapkodással. Végül mégis fölemelkedett. S mikor ez végül sikerült, elszállt a falu házai fölött. Elisenda felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, az angyal és a maga nevében. Követte szemével, míg az egész hagymát föl nem vágta és követte még akkor is, amikor már nem is láthatta, követte, mert életének megrontója volt immár, hanem egy képzeletbeli pont a tenger horizontján."

Drága angyalszárnyú Menyus Bácsi! Adjon a Teremtő Neked nyugalmat és békességet, mert megérdemled. De ne adjon nyugalmat, csak haladékot, mindazoknak, akik még adósaid.

87