Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
- Hát, tudja, pespek bátyám, abba a járatba vagyok, hogy építettünk egy templomot, oszt pap kék bek. Azért jöttem a pespek bácsihoz.- Hát osztón, milyen a ti templomotok, amit építettetek?- Hát, olyan, pespek bátyám, hogy két hídjászol meg két keresztjászol elférne benne. Az istállóhoz hasonlította! No, ekkor azt mondja a püspök neki:- No, hát van-e közietek okosabb ember? Azt mondja a palóc:- Dehogy, dehogy van, pespek bátyám - azt mondja -, engem is csal il-ol kelekre küldöznek.- Na, jól van. Majd küldök bele papot. Ma is küldik azt is... Nemes István következő meséjében két nemzetközi vándortéma kapcsolódik össze: A megúszott hajdina és A rátótiak nem tudták megszámolni, hányán vannak. Az utóbbi mese komikuma a hibás számolás által következik be: egyik palóc sem számolja saját magát, így azt hiszik, belefulladt valaki a „tengerbe". E rátótiáda változatai német, finn, svéd, litván, norvég, ír, angol, angol-amerikai, francia, vallon, katalán, orosz, indiai nyelvterületről is ismeretesek, s Naszreddin Hodzsa török meséi között is szerepel. No, még egyet a palócokról elmondok... Hát, a palócok, azok olyan barbár emberek voltak. Buták voltak, no! Mentek azok úgy csapatosan. ilyen megtörtént, azokrúl sokat mesélt a nagx/tata. Egyik alkalommal is mentek csapatosan. Heten voltak. No, oszt volt köztük egy legokosabb. De azért az is buta volt, sokszor az volt a legbutább. Osztón hát az útjuk egy nagy darab lenen vezetett keresztül. Hosszú volt, a végibe resteltek kimenni. Oszt akkor a len meg éppen virágzott. Csupa kék az, amikor virágzik. Virágzott a len, amikor mentek rá a palócok. Hát osztan, kérdezik oszt a legokosabbat, hogy mi ez, komé, mert olyan fél térden fölül ért.- Ez, komé - azt mondja -, tudjátok kik tenger! Hanem ezt át kell úszni! No, hozzáfogtak akkor, hogy négykézláb átmásszák. De előtte megolvasta magukat az első, hogy megvannak-e heten. Hát, aztán átmásztak, gondolhatja, jól letörték a lent. Amarról meg egy út vitt el mellette, olyan dűlőút. No, oszt mikor átértek, akkor megint felálltak, oszt akkor kigyüttek belőle. No, oszt azt mondja a legokosabb:- No, most megolvassuk, hogy veszett-e a tengerbe valaki, ugye, bele. Olvassa, hát őmagát sose olvasta!- Hát, halljátok-e - azt mondja -, egy csak belefúlt! Azt mondja:- Hatan vagyunk, heten voltunk. De őmagát nem számolta. Amazok meg még butábbak voltak, nem tudták fölfogni. No, jól van... Ott is ment arra egy szabadságos katona, azon is rajta volt a szapora. Osztán hát, no még nem is végezte el. Ódámén, azt mondja:- Min dévánkoznak?- Höjj, vitéz úr! - azt mondja - Úsztuk át ezt a kik tengert, oszt egy belefúlt. 47
