Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában

Ennek ellenpontjaként mintegy, hadd idézzük azt a nekrológot is, melyet a község hetilapja, a Kunsági Hírlap közöl a direktórium egykori elnökéről: „Komor gyászjelentés tudatta a napokban a hírt, hogy meghalt Günsberger Gyula, a kiskunmajsai Székely-malom főkönyvelője. Günsberger Gyula csendes, szerény visszavonultságban élő tagja volt a kiskunmajsai társadalomnak, hogy mégis megemlékezünk róla, azt azért tesszük, mivel valamikor ő volt a község vezetője. Amikor az őszirózsás forradalom a kommunizmus karjaiba játszotta át a hatalmat az országban, Kiskunmajsán is nagy változások történtek. A jegyzők ekkor már régen elkergetve: a hivatalokban mások ültek, az új éra emberei. A hatalmat és a vezetést a direktórium tagjai gyakorolták, amelynek elnökévé Günsberger Gyulát választották. Ma, tizenhárom esztendő távlatából is csak azt mondhatjuk, ha tárgyilagosan tudunk bírálatot mondani, hogy nagy szerencse volt ez Kiskunmajsa községre, mert személyében olyan egyén került hatalomra, aki sohasem élt azzal vissza, hanem mindenkor a türelmet hirdette még azoknak is, akik pedig akkor a vért áhítozták. Ez csakhamar gyanús is lett az akkori hatalmasok szemében és egy alkalommal majdnem az életével fizetett érte. A kommunizmus bukása után ő ellene is vizsgálatot indítottak, de csakhamar kiengedték, mivel semmi erőszakos dolgot nem tudtak számlájára írni. Ettől kezdve csendes elvonultságban élt és dolgozott, és semminemű politikai mozgalomban nem vett részt. A halál is váratlanul lepte meg, és egy szempillantás alatt vézett vele: agyvérzésben halt meg. Kötelességünknek tartottuk megemlékezni róla, hiszen személyével egy időben csaknem teljesen összeforrt Kiskunmajsa élete is, és még politikai ellenfelei is elismerhetik róla, hogy azokban a borzalmas időkben községünk véráldozat és túszok nélkül úszta meg az ellenforradalmak napjait is. Kedden temették nagy részvét mellett."

„Megértem a 14-es háborút, az apám négy és fél évig volt katona, már akkor öt gyerek a világon volt. Négy fiútestvérem volt. István, Imre, Sanyi és László. A Pista bátyámat 44-ben átvitték Dunántúlra, azóta nem tudunk róla, elpusztult. A 19-es forradalmat is átvészeltük. Sok kínkeserves élményem volt. Emlékszem, hogy sok pesti képviselő úr lejött Majsára annak idején, akkor is volt rablás, akkor is kirabolták a zsidó kereskedőket. Sőt az hiszem, akkor volt a legnagyobb rablás. Tizenkilencben itt volt Gömbös Gyula, és nagy beszédet tartott a piactéren. Vége volt a beszédnek, mi nem mentünk ki, itt a Patyi-háznál néztünk kifelé, és később hallottuk, hogy a beszéd végén kiadták a jelszót, hogy: A zsidókhoz! Megkezdték a Lázárnál, de ő nagyon okosan csinálta, kinyitotta az üzletét, beengedte az egész népet, hogy: Kérem, nem kell betörni, tessék, itt van az áru! Mindenki azt visz el, amit akar, de ne törjék össze az árumat. Mindenki vigye, ami neki kell. Nem vittek el semmit, megszégyenültek és elmentek. Aztán a Nagy-Weinbergeréktől kezdve lefelé a Beck Ignácékat kirabolták, a Steinéket kirabolták, a Flajserékat kirabolták... Mikor lezajlott a vörös uralom, jöttek a fehérek, azután a román katonák. Sok mindenen keresztülmentünk. A román tisztek rettenetesen szigorúak voltak a közkatonákkal szemben, mindenért megverték őket. Nálunk a Patyi-házban volt a konyhájuk... Mikor vágták a jószágot, apám bőrkereskedő volt, ő mindig megvette a bőröket.

(Részlet az Emerichné Fischoff Annával [1911] készült interjúból)

„Emlékezetem szerint 165 zsidó család volt Majsán. Volt külön iskolájuk, sahterük, papjuk. Az iskola a Bulyovszky-házzal szemben volt. Ok különálltak. A fatelepek tulajdonosai a Hauer és a Stein zsidók voltak, akiknek a háza helyén a kenyérgyár van. A múzeum helyén lakott a Seiler, ő gabonakereskedő volt. Az ő lányát vette el feleségül a Molnár doktor. Annak a fia orvos most Amerikában, nagyon jómódban él, már nyugdíjas. Jó üzleteket tartottak fenn a zsidók, gazdag raktáraik voltak. Volt tíz-tizenkét szatócsbolt, itt télen is lehetett kapni narancsot, fügét, szentjánoskenyeret. Zsákokban árulták a szentjánoskenyeret. A szegény gyerekek csemegéje volt az. Staniclik voltak kikészítve, és úgy kellett kérni, hogy: Ké23