Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában
rek négy filléréért gyerekbevaló cukrot! ...A Csillag-házban (szemben a volt egészségházzal) a Kunsági Hírlappal konkuráló újság nyomdája volt. Ez inkább ellenzéki, zsidó érdekeket védett. A Schwarcz Artúr nyomdája eredetileg ott volt a bazárépület sarkában, aztán átvitte a nyomdáját a Csillag-házba. (Részlet a dr. Kováts Lászlóval készült interjúból) „A kereskedők között elsősorban itteni zsidó kereskedők, azok voltak eléggé elterjedve. De alkalmam volt látni, amikor zsidó ember - hátán a nagy batyu - ballagott, jött a vasútról, aztán akkor hát... Elég sok volt már azelőtt is zsidó Majsán, üzletek, és akkor ha az egyikhöz vagy a másikhoz bement valaki, megkapta a támogatást, meg hát valószínű, hogy anyagi támogatást is kapott. És akkor vagy először alkalmazott volt valamelyiknél, később aztán egy kis üzletecskét csinált... Általában azért mind eléggé összeszedték magukat, nemigen volt olyan, aki itt tönkrement volna közülük. Ugye, ők jól értettek a munkásember nyelvén, vagy ha bement a boltba az a parasztember, szívesen fogadták: Mivel szolgálhatok? Parancsoljon! így van, úgy van...! Sőt, nem csak ezt, hogy megvárta, hogy bemenjen, hanem amikor szünet volt, akkor igencsak kinn állt az ajtóban. Ha már jött arra egy olyan kinézésű ember, hogy lehet hogy ennek valami köllhet, akkor megszólította, hogy hát: Mi járatban? Mi érdekelné? Gyűjjön be, nézzen szét! Hátha tanál olyat. Oszt igencsak tanált valamit. Volt két zsidó fakereskedő. Az egyik volt a Stein Miksa. Ott lehetett kapni építkezéshez deszkákat, különböző faanyagokat, aztán árult aprított fát is, akkor szenet is árult. Aztán amikor odakerült, hogy a zsidókat kezdték így összeszedegetni, üldözni, akkor aztán már őneki is nehéz helyzete lett, már nappal odahaza volt, de inkább a felesége, mert ő bujkált, az én anyám is többször befogadta ezt a Steint, hogy mégiscsak biztonságosabb, mint ha odahaza lesz a lakásában éjjel. Mert bizony rájuk verték az ablakokat is, meg hát annyira ki voltak téve a veszélynek, sose tudhatta, hogy mi vár rá. Aztán volt egy másik zsidó is, ilyen vasáru üzlete volt neki. Az is, így összetanálkoztunk délután - mert én nem voltam az, hogy támogattam volna őket, se ellenségük nem voltam, csak az ember mint embert sajnálta,hogy annyira ki vannak téve mindennek - azt összetanálkoztunk vele, aztán azt mondja, hogy: Máma sajnos már úgy néz ki a helyzet, hogy éjszaka már jönnek értünk. El lehet képzelni, hogy milyen kétségbeejtő helyzete lehetett. De azt azért akkor még nem vitték el, de később aztán őket is elvitték, családját is, meg minden... Hát voltak ilyen történetek sajnos... Na így az összeszedésekre, az is egy nagyon szomorú eset volt - a dátumot már nem tudom, hogy melyik nap hányadikán - csak az egész járás községeiből akik zsidók voltak, azokat összeszedték. Lovaskocsin hordták be őket. Akkor én már a községházán dolgoztam; a munka az már nemigen ment, az ember olyan ideges állapotban volt, az ablakon keresztül néztem, hogy szaporodnak a községháza udvarán a zsidók. Voltak ott asszonyok, férfi is, kisebb gyerekek, aztán egy része a földön üldögélt, de volt, aki keresett magának kisebb ülőkét, padot, valamit, üldögéltek. Este aztán összeszedték őket, és kivitték Kömpöcre. Ez a Kömpöcpuszta uradalmi föld, nagybirtok volt, és ott csináltak nekik valami barakkot, és oda terelték ezeket a zsidókat, és ott etették őket jó pár hétig. Onnan aztán bevitték őket Szegedre. Állítólag a Kendergyárban dolgoztatták aki bírt, és csak azután ez se tartott sokáig, mert bevagoníroztatták őket, és vitték ki. Itt a szemben levő házban is volt egy Fischoff nevezetű, ő beszélte el; hogy ott aztán mindig arra vártak - illetve nem vártak -, hogy mikor kerülnek be a kemencébe, mert égették ottan őket... Aszongya, alig volt már néhány, aki után ő is következett volna, nagyon el volt keseredve, meg az a kétségbeesés, hogy látta, hogy égetik őket, de olyan szerencséje volt, hogy valami meghibásodás történt a kemencével, úgyhogy ő már nem jutott be... De 24
