Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Határ Győző: Gyűrűlegenda (elbeszélés)
Határ Győző Gyűrűlegenda (- stílusparódia-sorozatból: Füst Milán) v V olt egyszer egy király (s mi az, ami az egyszer-volt-hol-nem-volt hajdan- való dolgok közül ilyenkor - ennyire meglepi szájtáti szellemünket s azzal, hogy volt:) egy király, akinek (s nem is csak a mesében, de szomorú valóság) volt egy felesége. Egy szépségesen-szép királyasszony, akinek a szépsége minden fokozás nélkül (nem is fokozzuk) megérte és megkapta azokat a hekatom- bákat, amelyeket megérdemelt; csupán és ez itt a bökkenő, mérhetetlen kapzsi volt, ez a királyasszony, mondom, oly veszekedetten szeretett dőzsölni a kincsben, gázolni a gyöngyben vagy pergetni tenyérből-tenyérbe, hogy az még a tébolydáriumban is feltűnésszámba ment volna - és ez volt a király nagy boldogtalansága. Próbálta ő a királyné szívét maga felé hajlítani hív szerelemmel, furfánttal, ráolvasással és kiváló írónők társaságával - de mintha csak villával vizet, szitával szelet: nem tudta kimeríteni a királyné kapzsiságát. Egyszer (magam én azt hiszem, mesében okmányszerűbben ennél már nem tudnám meghatározni a dátumát:) egyszer a királyné, függőkertjében, a tespe- dő tündöklés egy alkalmas pillanatában kijelentette, hogy ő bizony nem eszik, nem alszik, ha-és amíg övé nem lesz a világ legislegnagyobb Palota-Gyűrűje a világ legisleg-legebb Gyémántjával, elemészti magát, sőt belebetegszik és sőttönsőtt, belehal; viszont ha igen, úgy ő dalos pacsirta, házias hitves (lásd rokka és lepedőszövés), válogatott ledérségekre kész odaliszkja és alamizsnál- kodó Jóangyala: az és úgy, akkor és olyan lesz neki, amilyekoraténképpen csak akarja. Mit volt mit ten—(nenem! csak rászalad ez a bolondos nyelvem, pedig nem ezt akartam. Hanem:) Nekibúsult erre a kir— (a manóba! ravaszabb ez annál). Hát a ravasz király mit gondol magában? Elhatározta (tökélte), hogy megbünteti a kapzsi királynét (moralice, incselegvén e kismese kurtábbik végével) és ezért cselhez folyamodott. Cselhez! (s most hangozzék ez úgy, mint felütött állal, poflevesből ocsúdó ámulat:)- Meglesz, királyném, egyet se félj! Vagyis a király kapva-kapott rajta nagy mézes-mázosan (mézzel mázolt lakosztálya volt), azt kötötte ki csupán, hogy a királyasszony aludjék, amikor ujjá- ra húzza a drágaságot és miért? kérdezte a szépséges Hölgy. Hát csak ezért, hogy (ej, te ravaszdi király - te király! te) a meglepődés a felébredéssel annál nagyobb legyen. Alighogy ezt kimondtam, már készítették is a bürkös-szurkos főzetet a királyi fő-főzeletkotyvalékolók és főztek is a bájitalból egy mozdonyravalót (úgy értem, ami épp csak hogy beleférne - mert elaludni aztán a félország mozdonya elaludt volna tőle) és már fektették is a királynét tüll- párnáira és most függesszük az ágyát a holdsarlóra és adjunk mellé komorna21
