Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Csajka Gábor Cyprian: Vjágra (Harmadik nyitány A kígyófutár című regényhez)

Hát persze, mondta Jana Celderová. Látod, ezt tényleg csak azért nem mondtam meg mindjárt, mert harminc éve eltűntél. Ez most, véletlenül, ilyen egyszerű.

A tartózkodási helyemen nem volt ágy. A pokrócokat terítette le, pontosan úgy, oda, ahová én szoktam. Szélesek, eléggé vastagok, ketten is elférünk, kényelmesen. Én is így, csak ennyit mondott. Hát igen, mostantól már nincsenek koincidenciák; a hasonlóságok világa, mielőtt kívül rekedt, elkobozta a kényszerbeszédet. Nincs mit egyeztetni, minden egy. Azt azért muszáj volt látnom és gondolnom, hogy a teste nem változott, szinte semmit. Csak nagyon aprócska hajlatráncok; a melle sem ereszkedett meg, csak egy kicsit komolyabb, talán szomorúbb a „nézése”. Szép, tiszta, feszes hasfal, ugyanaz a fényrend a csípőcsontokon. Aztán mégis muszáj volt megszólalnom: Jana, mondd, miért csináltad, hogy ugyanolyan szép vagy. Te sem változtál, és tudod, hogy miért, mondta Jana Celderová.

Tudtam. Tudom. Legalább a testünket nem akartuk elrontani.

Elárulni, helyesbített Jana.

Egy könnyű vászonlepedővel takaróztunk. Vágy nélkül feküdtünk egymás mellett, és tényleg nem úgy, mint az illeszkedő testek, vagy afféle leírható, ismételhető szekvenciák. Ahogy ott feküdtünk, test a testben, az valami azonnali, időtlen egy-létezés volt, és ezt, ha nem volna minden mindegy, valahogy jó lenne kimondani.

És még azt is megkérdeztem tőle, mit írt a falra, mielőtt megágyazott. Csak azt írtam rá, mondta, hogy egyetlen golyóval csináld, ügyesen.

20