Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Csajka Gábor Cyprian: Vjágra (Harmadik nyitány A kígyófutár című regényhez)
Csajka Gábor Cyprian Vjágra (Harmadik nyitány A kígyófutár című regényhez) * 99 tt döntöttem, mégiscsak ez a szó legyen legfölül. Ez a baljóslatú, idegen közönségesség, akár valami féreg neve. Vagy mintha egy nagy, fekete kígyó ágaskodna a horizont mögül, kúszna lassan, föl, följebb, a fakó, bádogszínű égre. Vjágra. Nem Viagra; vjágra. Hát igen, zavar az összecsengés. A világ idétlen, gonosz, kegyetlen hasonszájúsága! Emlékezz csak, mennyit beszélgettünk a hasonlóság valódi természetéről: a gyalázatról és durvaságról” ... Magánlevélnek szánta, amit eddig írt. Nehéz, fullasztó, meleg levegő áramlott be az ablakon, akár egy meghajszolt hátasló lehelete. A közeledő égszakadástól erősen megfájdult a feje. A szerző összegyűrte a papírost. Evvel csak idegesíteném, másra kíváncsi; tudom, persze hogy tudom, mire, gondolta a szerző. A levél címzettje már éppen nem élt, de erről, akkor még, nem tudott senki. Belátásos öntörvényűség - vagy halál. Ezt üzenem a piacnak; másból nem tudok kiindulni. Ezt a rögeszmét kell ezentúl minden főzetben, szószban meg- mártogatni, gondolta a szerző. Nehezen: „mondatról mondatra élni”. Zátonyról zátonyra. Vagy legalább vonszolódni, akár egy vasgolyót nyelt kígyó. Álltam tehát a szűk, lepusztult egyirányú utcácskában, a tartózkodási helyem kapuja előtt, szemben Brankovával, akit valójában, vagyis régebben, harminc esztendeje Jana Celderovának hívtak. Talán az egyetlen, a legnagyobb szerelmem volt, és az első ölelés. Nem tudtam, hogy ő „az eszelős Branková”, aki halálra keres, mert azt hiszi, én öltem meg négy emberét. S ami még furcsább, ő sem tudta, kit keres valójában. Nem volt arcunk egymásról. Vagyis volt, de hát minden kép torzkép, hamisítvány egy eleven arc, különösen a szerelem arcai mellett. Ismerte a járást, fölkészült, kulcsa is volt a tartózkodási helyemhez. Ki ölte meg őket, ha nem te, kérdezte Jana; a pezsgőből alig ivott, csak jelképesen, mondta, mert nem iszik, ragaszkodik a tiszta, nyugtalan, kínos eszméletéhez. Mindegy már, hogy ki volt, mondtam. Kinyírtátok. Akkor Koscinski... Jól van, mindegy már. Mindegy volt, minden mindegy. „Egyelőre.” Nekem nem egyelőre, hanem végleg, mondtam. Értsd meg, bármit hallanál is, én tényleg készen vagyok. Ezt mondtam Janának, meggyőző hangon, afféle tükörtónusban: a függés nélküli önfegyelem nárcizmusa már jó ideje széjjeláradt bennem, preparáltam vele a zsigereim és minden sejtemet; azt képzeltem, tiszta önfejűséget hagyhatok magam után, amivel nem lehet mit kezdeni. A gyomromat és a beleimet is 15
