Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Gion Nándor: Mosolyra figyelni (elbeszélés)
- Függessze fel a szellemeskedést - mondtam gorombán. - Egy ügyfél szeretne találkozni magával.- Hol?- Itt nálam. És minél gyorsabban.- Milyen ügyben?- Az ön szakmájába vágó ügyben.- Komoly emberről van szó?- Szerintem igen.- Ma este hétkor megfelel?- Megfelel.- Az okos atomfizikusnő ott van?- Nincs. Ágnes a fejlődő országokban tart előadásokat a maghasadásról vagy más hasonló, fontos dolgokról.- Akkor maga nagyon magányos lehet.- Egyáltalán nem vagyok magányos. Most is itt van nálam Dominika. Ez természetesen csak amolyan művésznév, az ő szakmájában állítólag jól hangzik. Egyébként gyönyörű a mosolya, de estére ő sem lesz itt.- Rendben van. Virágot tehát nem kell vinnem. Nekünk, férfiaknak megteszi egy üveg vodka.- Maga egyre választékosabban beszél magyarul - dicsértem meg.- Igyekszem. Este hétkor ott vagyok. Illetve valamivel hét óra előtt. Elküldtem Dominikát, hogy értesítse Minget sikeres szervezésemről, kicsit úgy éreztem magam, mint egy kerítő, de azért bőségesen megebédeltem, utána természetesen ledőltem szokásos délutáni pihenőmre, vagy két és fél óra jóízű alvás után rendet csináltam a szobában, összehajtogattam a takarót, a foteleket megfelelő szögbe igazítottam, ahogyan arra Ágnes okított, az íróasztal közepéről az asztal bal oldalára toltam rendezetlen kézirataimat. Tisztes találkozóhelyet akartam biztosítani a két üzletembernek. Leonyid tíz perccel hét óra előtt érkezett meg, elegáns volt, udvarias, mint mindig, átadta az ajándékba hozott vodkát, helyet foglalt, és megkért, hogy tájékoztassam röviden leendő ügyfeléről. Elmondtam azt a keveset, amit tudtam vagy sejtettem Mingről, ő figyelmesen hallgatott, és szelíd szemeiből időnként azt véltem kiolvasni, hogy ő máris többet tud róla, mint én. Ming pontosan hétkor jött meg, sárgán és csöndes léptekkel, két kifogástalanul viselkedő úriember volt a vendégem, bemutattam őket egymásnak, leültünk a kis klubasztal köré, ők a fotelekbe, én a heverőre.- Maga tehát a Ming dinasztia leszármazottja - állapította meg majdnem csodálattal Leonyid. A kis kínai felemelte jobb kezét.- Ugyan már. A Ming keresztnév már régóta, és én ezt őszintén megmondom a tájékozatlan fehér embereknek. Egyik fiam azonban ezt tudatosan elmulasztotta, így sikerült császári névvel benősülnie egy előkelősködő magyar családba. Az állampolgárság miatt tette, ami érthető, bár én mindennél többre becsülöm az őszinteséget.- Kedvelem az őszinte embereket - mondta Leonyid, és felnyitotta a vod- kásüveget. Poharakat hoztam, és az asztalra tettem.- Garantáltan tiszták. Még Ágnes mosta tisztára minden poharamat. 6
