Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Gion Nándor: Mosolyra figyelni (elbeszélés)
nagy bajában is így tud mosolyogni, biztosan életben marad. És életben maradtam. Úgy látszik, akkor mosolygok legszebben, ha nagy bajba kerülök.- Tehát bajban van? - kérdeztem.- Félek.- A robbantások miatt?- Legközelebb talán hozzám vágnak be egy palackot.- Előfordulhat - mondtam meglehetősen ostobán.- Ming intézkedni szeretne. Arra kéri magát, hogy minél előbb mutassa be neki az ukrán barátját.- Nincs egyetlen ukrán barátom sem! Dominika most riadtan mosolygott, de még mindig szép volt.- Hiszen többször is írt róla.- írói fantázia szüleménye. Van ugyan némi valóságalapja, de csupán véletlen és felületes ismeretség... Láttam Dominika arcán, hogy nem érdekli az irodalom és a valóság bonyolult ötvözete, abbahagytam a szövegelést, legyintettem, mint Palotás Ferenc százados, amikor reménytelenül távozott.- Itt találkozhatnának magánál. Ming nem lenne hálátlan. Emelt hangon akartam visszautasítani az ajánlatot, azután mégis gondolkoztam egy kicsit, eszembe jutott, hogy időnként én is szorongok a sorozatos robbantások miatt, és én ilyenkor nem tudok elbűvölően mosolyogni.- Miért éppen nálam? - kérdeztem óvatoskodva.- Ming szerint maga minden gyanún felüli polgár. Egy író képtelen a bűnözése.- Hát, hajói megfizetnének...- Mondtam, hogy Ming nem lenne hálátlan. Én ugyan nem a közvetítői díjra gondoltam, de ez csak amolyan meddő elmélkedés volt. Körülnéztem a lakásban. Rengeteg hamutartóm van, a legtöbbet ésszerűen, rendeltetésének megfelelően használom, a legnagyobban azonban apró papírcédulákat tárolok, futó ismerőseim telefonszámaival, melyeket nem tartok érdemesnek átírni a telefonnoteszembe. Halványan úgy emlékeztem, hogy Leonyid egy téli estén, amikor Ágnesnek segített feldíszíteni a karácsonyfánkat, felírt egy telefonszámot, ami szintén a hamutartóba került. Kiborítottam a sok cetlit az íróasztalra, elég sokáig keresgéltem közöttük, eltartott egy ideig, amíg megtaláltam Leonyidot. Ä telefonhoz ültem, és mentegetődzve azt mondtam Dominikának:- Egyáltalán nem biztos, hogy van valaki ezen a számon. Az illető mozgalmas életet él, alkalmi megbízásai néha messzire elszólítják. Tárcsáztam, és Leonyid már a második kicsengésre jelentkezett. Megismertem bársonyos, behízelgő hangját.- Itt egy nagyon híres író beszél - mondtam. Egyáltalán nem lepődött meg.- Nagyon örülök. Sokat gondoltam magára az utóbbi napokban. Megbolydult az utcájuk. Igen gyakoriak a robbantások. A maga írásai ellen tiltakoznak valakik? Hirtelenében nem tudtam eldönteni, hogy ezt dicséretnek szánja-e, vagy csak szelíden gúnyolódik. Az utóbbi tetszett valószínűbbnek. 5
