Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Faludy György: CCCXXI. szonett; Csillagászok; Szépség, boldogság (versek)

Faludy György

CCCXXI. szonett

„Mellbimbók férfin! Milyen tűrhetetlen látvány! Tüskék, melyek hiába nőnek!” régesrég így nevetett rám szerelmem, mielőtt megcsókolta volna őket.

Ugyan, mondtam. Öt-hatszázezer éve kétnemű volt az alakuló ember.

Most férfi lettem, de a múlt emléke olykor egy-két csepp tejjel lep meg engem.

Egy kisleány csügg jobbik mellemen, balról egy fiú. Ók jönnek velem.

Ajkuk olykor megszív. Nem engedem,

hogy négykézlábra húzzon testük terhe. „Azt állítod, hogy látod őket?” Persze. Mindig, mihelyt behunyom a szemem.

(Budapest, 1999)

Csillagászok

Kínában azt hitték: egy nagy tojás úszott a tengeren, ebből lett minden;

Mózes Könyve szerint hat nap alatt teremtette világunkat az Isten;

a hinduk azt vallják: Visnu alkotta - vagy nem alkotta - mindezt sárból s koszból; a nedvesség a lényeges, belőle származunk, mondta Thalész Milétoszból;

a Föld örök, szólt Arisztotelész, a világóra sosem tud megállni; a Nap s az Ej, a Jó meg a Gonosz örök harcot vív - ezt hirdette Máni;

1