Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Faludy György: CCCXXI. szonett; Csillagászok; Szépség, boldogság (versek)

Kopernik lengyel asztronómus rájött: a megfigyelés s a tapasztalat megcsal bennünket, mert a Föld jár körbe a Nap körül, nem köröttünk a Nap;

majd megtudtuk: Napunk nem a mindenség központja s ne kívánjuk játszani a lét urát; kis pont vagyunk; köröttünk a csillagképek milliárdjai;

s most új elmélet jött: az anyag régen egy helyre szorult össze, majd csodás módon szétvitte s egy egész világot teremtett a váratlan robbanás.

Visszavagyunk a kínai tojásnál, s bár csak elmélet (képzelgés, mese) végső törvénynek mondják, iskolában oktatják s hirdetik mindenfele.

Ha csillagász vagy, de nem hiszel benne nem kapsz állást s majdnem szétvet a méreg. Mit zsörtölődsz? Négyszáz esztendeje ezért máglyára raktak volna téged.

(Budapest, 1999)

Szépség, boldogság

Szépség, boldogság - csak négy éves voltam, amikor télen kivittek egy este s a Ligetben, éj fekete faágak közt ragyogott a hold mezítlen teste;

tíz évvel később az evangélikus gimnázium könyvtárából kivettem Shakespeare Összest, olvastam és lihegtem - mind közt legjobban a Vihart szerettem;

később megláttam Kosztolányi Éva kis mellbimbóját, mely skárlát zománc volt, miközben ruhája egy pillanatra meglebbent mellén, mikor velem táncolt;