Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Bánszky Pál: "Az én világom" (Népművészet - naiv művészet)
Bánszky Pál „Ez az én világom” Népművészet - naiv művészet M, „Nálunk még él az úgynevezett népművészet, vagy ha kihalt is, egy friss temető erejével hat tovább.” (Pilinszky János) agyarországon egyre több momentum hívja fel a figyelmünket a népművészet, a primitív művészet és a naiv művészet rokonságának és különbözőségének a kutatására. Ahogyan a paleolitikum és a ma élő természeti népek vadászai, úgy egy- egy naiv alkotó is fétis-funkciójú varázspraktikával akarja a véletlen tényezőket csökkenteni és saját mágikus hatalmát növelni. Amikor közel két évtizede a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeuma számára meg akartam vásárolni Czenéné Kiss Viktória egyik kisméretű festményét, annak az árát szokatlanul magasra tartotta, azonban az igazi meglepetést az indoklás okozta: „Akinek fontos ez a kép, az ki fogja váltani!” - mondotta. Később derült ki, hogy ezzel egy őket félretájékoztató, s így nekik rosszat akaró ügyvédre utalt, s ezért festette meg, tehát fétis-funkcióval Az ügyvédet elviszi az ördög című képet. S ebben a magatartásban, hogy az ábrázolás mágikus hatalmával, a képeken rögzített események segítségével, a sorsukat mozgató és láthatatlan erőket a maguk javára fordíthatják, Czenéné Kiss Viktória nem áll egyedül. A cigány származású Orsós Teréz megfestette „barátnőjének”, Orsós Annának a képzeletbeli temetését, s kimondva-kimondhatatlanul tette ezt azért, mert az elszerette tőle a férjét. Ahogyan az ősember-vadász, vagy a kisgyermek azt hiszi, hogy az általa készített rajzzal magukat a tárgyakat birtokolja, valami hasonló hiedelem, sajátos képvarázslat jelentkezik egyes naiv alkotók gondolkodásmódjában és cselekedeteiben is. S ha az alkotások nemis mindig hordoznak tényszerűen kimutatható mágikus jegyeket, legtöbbjük mégis azért készül el, mert alkotója valami fontos dolgot akar közölni vele. így a mű legfontosabb elemének a gondolatot tartják, a hangsúlyt a tartalomra helyezik. A naiv alkotók nincsenek alávetve nevelői-oktatói hatásoknak. Ösztöneikre, velük született vizuális érzékenységükre és tehetségükre hallgatva maguknak állítanak fel szabályokat. Mindenki a maga útját járva fegyvert kovácsol a formai képzettség hiányából. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy most a XX. század végén is viszonylag nagy számban maradtak forrásközeiben naiv alkotók, különösen a szoborfaragók. Ezért nem lehet a „képzőművészet vadvirágait” egységesen a naiv művészet kategóriáján belül tárgyalni. Tapasztalataink okán az utóbbi negyedszázadban meghirdetett országos pályázatnak (1974, 1991 és 1996) eleve a Népi szobrászat címet adtuk. A XX. század első évtizedeiben a szoborfaragók egyre tömegesebb jelentkezése következett be és döntő többségük a néphagyományhoz kötődik! Népi szobrászatunk - tematikai szempontból - legfontosabb jellegzetességének tűnik, hogy Magyarországon szinte nincs olyan alkotó, akinek oeuvre-jében ne találkoznánk a pásztor-juhász, kanász, gulyás, csikós alakjával. Amíg a görögségnél a nemzeti ideált a meztelen atléta alakja jelképezte, addig nálunk az etnikum, illetve 86
