Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Fehér Zoltán: "Isten áldd a tisztes ipart!" (Egy valamikori nagy falu kisiparosai és kiskereskedői)

va magam előtt látom a gépeket, a fekete „stégszekrény”-t, a már kezemhez szokó réz „vinkel”-t, a „kleiszteres lábas”-t, a könyvkötő prést, amelyet disznóvágáskor a sajt préselésére is használtunk.

Tudom, hogy édesapám szeméből kibuggyant a könny, amikor élete munkájával beszerzett ólombetűit vödrökbe öntve mázsálták le, s az ott segédkező helyi párttag tréfásan megjegyezte: „Jó lesz golyónak!” Az ólombetűk súlya „összesen 623 kg” volt, a rézléniáké „30 kg”. Majd egy év múlva a Franklin Nyomda Nyomdagépjavító, Felszámoló részlege kimutatta, hogy a Fehér Nyomda államosított álló- és forgóeszközeinek értéke mindössze 20.729 Ft és 73 fillér. Az 1950. január 5-én kitöltött kérdőíven ugyan édesapám óvatosan 23 ezerre taksálta elkonfiskált műhelyének értékét. 1949. évi jövedelmeként pedig 9.600 Ft-ot vallott be. Sokkal valóban nem lehetett több, de ez is fölötte volt annak, amit néhány hónap múlva a budapesti Piatnik Kártyagyár anyagmozgató segédmunkásaként, a családjától távol élve keresett.

Az államosítás végrehajtására a Könnyűipari Minisztériumból kiküldött tejfölösszájú fiatalember néhány évvel korábban még egy embertelen hatalom üldöztetéseit szenvedte. Ekkorra azonban már ő is fogaskereke lett a kezdődő proletárdiktatúrának. Nyilván magányosan élhetett, mert a „munka” végeztével aktatáskájából proletár szendvicset (zsíroskenyeret) vett elő, s kezdte enni. Édesanyám szíve megesett rajta, s behívta a konyhába a szerencsétlent. A nyomdát ugyanis közben lepecsételték. így Ottó az asztalunkhoz ült. A meleg étel meg a jó szó, úgy látszik, felbátorította, mert ebéd után édesanyámhoz fordulva ezt mondta: „Nagyságos asszony, ne tessék félni, nem fognak ezek sokáig uralkodni.”

*

Sokáig uralkodtak, rövid ideig uralkodtak? - nézőpont kérdése. Édesapám mindenesetre haláláig várta a végét. Sztálin halálakor éppúgy bizakodott, mint ötvenhatban. Végül nem bírta tovább, s 1989 őszén, a rendszerváltozás előestéjén, majd negyven évvel az államosítás után itt hagyta ezt a cudar világot. Fiaira hagyva az emlékezést meg a tanulságok levonásának kötelességét.

Irodalom

Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 1998.,

Szép Ernő: Lila akác. Bp. 1914., Dali,dali, dal. Bp. 1934.,

Nagy Lajos: Kiskunhalom. Bp. 1934.,

Veres Péter: Munka közben (Gyepsor) Bp. 1944.,

Szocializmus, nacionalizmus. Bp. 1943.,

Szabó Dezső: A magyar középosztály megteremtése (Az egész látóhatár I.) é. n.,

Darvas József: A legnagyobb magyar falu (Tiszántúl) Bp. 1957.,

Móricz Zsigmond: Boldog falu (Gyalogolni jó) Bp. 1952.,

Rab oroszlán Bp. é. n.

Erdei Ferenc: Futóhomok. Bp. 1937.,

Féja Géza: Viharsarok. Bp. 1937.,

Weis István: A mai magyar társadalom. Bp. 1930.

85