Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Fehér Zoltán: "Isten áldd a tisztes ipart!" (Egy valamikori nagy falu kisiparosai és kiskereskedői)

va magam előtt látom a gépeket, a fekete „stégszekrény”-t, a már kezemhez szokó réz „vinkel”-t, a „kleiszteres lábas”-t, a könyvkötő prést, amelyet disznóvágáskor a sajt préselésére is használtunk. Tudom, hogy édesapám szeméből kibuggyant a könny, amikor élete munkájával beszerzett ólombetűit vödrökbe öntve mázsálták le, s az ott segédkező helyi párttag tréfásan megjegyezte: „Jó lesz golyónak!” Az ólombetűk súlya „összesen 623 kg” volt, a rézléniáké „30 kg”. Majd egy év múlva a Franklin Nyomda Nyomdagépjavító, Felszámoló részlege kimutatta, hogy a Fehér Nyomda államosított álló- és forgóesz­közeinek értéke mindössze 20.729 Ft és 73 fillér. Az 1950. január 5-én kitöltött kér­dőíven ugyan édesapám óvatosan 23 ezerre taksálta elkonfiskált műhelyének érté­két. 1949. évi jövedelmeként pedig 9.600 Ft-ot vallott be. Sokkal valóban nem lehe­tett több, de ez is fölötte volt annak, amit néhány hónap múlva a budapesti Piatnik Kártyagyár anyagmozgató segédmunkásaként, a családjától távol élve keresett. Az államosítás végrehajtására a Könnyűipari Minisztériumból kiküldött tejfölös­szájú fiatalember néhány évvel korábban még egy embertelen hatalom üldöztetéseit szenvedte. Ekkorra azonban már ő is fogaskereke lett a kezdődő proletárdiktatúrá­nak. Nyilván magányosan élhetett, mert a „munka” végeztével aktatáskájából prole­tár szendvicset (zsíroskenyeret) vett elő, s kezdte enni. Édesanyám szíve megesett rajta, s behívta a konyhába a szerencsétlent. A nyomdát ugyanis közben lepecsétel­ték. így Ottó az asztalunkhoz ült. A meleg étel meg a jó szó, úgy látszik, felbátorítot­ta, mert ebéd után édesanyámhoz fordulva ezt mondta: „Nagyságos asszony, ne tes­sék félni, nem fognak ezek sokáig uralkodni.” * Sokáig uralkodtak, rövid ideig uralkodtak? - nézőpont kérdése. Édesapám min­denesetre haláláig várta a végét. Sztálin halálakor éppúgy bizakodott, mint ötven­hatban. Végül nem bírta tovább, s 1989 őszén, a rendszerváltozás előestéjén, majd negyven évvel az államosítás után itt hagyta ezt a cudar világot. Fiaira hagyva az emlékezést meg a tanulságok levonásának kötelességét. Irodalom Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világhá­borúig. Bp. 1998., Szép Ernő: Lila akác. Bp. 1914., Dali,dali, dal. Bp. 1934., Nagy Lajos: Kiskunhalom. Bp. 1934., Veres Péter: Munka közben (Gyepsor) Bp. 1944., Szocializmus, nacionalizmus. Bp. 1943., Szabó Dezső: A magyar középosztály megteremtése (Az egész látóhatár I.) é. n., Darvas József: A legnagyobb magyar falu (Tiszántúl) Bp. 1957., Móricz Zsigmond: Boldog falu (Gyalogolni jó) Bp. 1952., Rab oroszlán Bp. é. n. Erdei Ferenc: Futóhomok. Bp. 1937., Féja Géza: Viharsarok. Bp. 1937., Weis István: A mai magyar társadalom. Bp. 1930. 85

Next

/
Thumbnails
Contents