Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Valastyán Tamás: Kőoperáció (versciklus)
Valastyán Tamás Kooperáció A zűrös koponyacsont mögül emelné ki a tévedt eksztázis kövét az őrülten keresett tudás professzora, akárha metszenék az övéből az övét. Jajongás és zihálás, már kioperált kövek koppanása, heuréka és mittudomén. A homlokok mögötti tér zsúfolt magányában s a műtő sivár tolongásában a tűnő fenomén. Eredne utána az összes helybenmaradt. Vagy várná újrajöttét, majd újratűntéért növesztene követ homlokában egy másik alatt. De már nem engedné magát a metsző alá. Tudása terhét, rendelt-növesztett nehezékét hurcolja egyre, hordja inkább a halál elé. Milyen nehéz is az: egy ég alatt hajtani le fejünket a kooperációkat végző sejtelmekkel, elalvás előtt előkészíteni magunkat. Trakl kék színe lesz az operáció fénye, és Celan párizsi hídja a műtőasztal. Egy mindannapi kérdést használ majd szikének az éppen soros műtő. A kérdés-szike munkájának kimenetele végül (is) sohasem kérdéses.
