Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Bogdán László: Csáth Géza hajnalai (versciklus)

XVIII.

Előbb-utóbb majd minden rendbejön. Berendezi a pornográf képzelet életünket. Míg Olga maszturbál sóváran nézem. „Szeret? Nem szeret?” Nyalja, krémezi a főhadnagyot, simogat, csókol, riszálja magát, négy lábra áll, pirulva kínálja rózsás, imádott, édes paplukát.

A simafejű főhadnagy feláll, még tétovázik, szomorú király.

Óvatosan hatol be, ha már várják. Csütörtök ? Péntek ? Nem, nem lehet vége! Lacafacázik? De hiszen ő kérte?

Ló és lovas. Kezdődhetnek a vágták.

XIX.

Csáth visszabújik a dunyha alá.

Ma nem lesz morfin! Konyakot iszik.

Olga már várja és hozzásimul. Hancúrozhatnak szombat reggelig. Felváltva isznak. Kicsi kezében reszket Vidor már, törpe óriás.

Huzat kél, némán pörögnek a tárgyak, mióta tart már az előadás ?!

Olga van felül. Vígan lovagol.

Csáth kontrázik, rossz szíve zakatol, torka ég és elzsibbad a karja.

Eroszt hágja Thanatosz a réten, kivilágosul, sötétül az éden, arcát fekete haj sátor takarja.

XX.

„Dugd fel, akár a gésa golyócskákat!” ér haza Csáth egy doboz rumosmeggyel. Olga nem érti. Lehet félreérti ?

Tán mégis érti ? Illeg. Énekel.

A tükör előtt sorba három meggyet rejt oda, hová minden férfi vágyik.

„És most mi lesz?” - ér vissza az ágyhoz, Csáthoz simul, bután kacarászik.

Mikor végre - épp ideje! - megérti, hogy mit is akar lába közt a férfi,