Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Bogdán László: Csáth Géza hajnalai (versciklus)
nagy égi kertek lombja hulladoz, megjön Olga és nevetve vetkezik, Csáthoz simul. „Most miért hervadozó” Kergeti morfin, forog a világ, Olgába vész és a szél a fák között hegedül. „Ne hagyd abba még!... ” Ölelve, szűzi combjait keresztre feszítve Csáth nagy égi terekre vágyik, tükörből várva végzetét. XVI. Újság. Hírek. Rémhírek jönnek ismét a háborúba ájult Szerbiából. Kaviár, tea, tojás, sonka, sajt. Balcsillagzata tükörből világol. Egy almáskertben bolyong és a lány szénabuglyába keveredve várja. Az első adag. Kábulat. Gyönyör. Szénaszálakba gabalyodik párja. Hasát érinti Vidor, a kis törpe óriás lesz és kezdődhet a csörte. Haldoklik a kert. Szél kél. Itt a tél. El még, de már nincs sok a halálig, havazni kezd és eltűnik a másik. Múlt idő ejti foglyul. Elalél. XVII. Az omnibuszon, egymáshoz préselve amint elsuhan előtte az élet -, Csáth arra gondol: most már vége lesz. Olgára néz és hirtelen feléled. Kuncog a lány, már sliccében keze, megtalálja jogarát, szorítja, Künnt felmorajlik a Kálvin téri sokadalom basszusbaritonja. Már lucsog, veszi Csáth döbbenten észre, ama tényt, csak utólag észlelve, úristen a lány alul meztelen! Mozgatja ujját. Pulzál már a vulva, akár a jogar. Egy éles kanyarban élveznek el, egyszerre a tömegben.
