Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Nagy Gábor: Baka István hosszúversei

érezve, marcangoló önváddal szól a nemzet nevében, fenyegető rémként a katona fellépését, az egész ország katonává züllesztését vizionálva:

Virrasztottunk és énekeltünk, szomjan forradalomra, borra, ittunk, amíg tábornoki vállrojtokat termett a bodza.

És réteket férceit a zápor, ki látta, míg tartott az ünnep: szapora tűk varrják az ország testére a katonainget?

A felelősség, a vád és az ítélkezés kegyetlen gondolatait a VI (Vadászat)-tétel fogalmazza meg ironikus, szarkasztikus hangon, a leleplezés keresetlen, szókimondó gesztusával, a groteszk látomásosság mindenütt a kristálytiszta, világos gondolat szolgálatában áll. Találó Görömbei András meglátása: Baka itt a „Nagy László Menyegzőjére emlékeztető indulattal építi fel a hamis illúziókra alapozott orgiajelle- gű nemzetvíziót, a kezdete sincs, vége sincs, búcsút és hajtóvadászatot egybemosó kábulatot, melynek felmérhetetlen történelmi ára lett: (kifosztott / katonahulla az ország).”“ Ebben a képben fokozódik a nemzetpusztulás rémlátomásává az egész verset átszövő vízió a katonáról.

A dzsentri-magatartás, a hamis kivagyi-magyarság leleplezése ez a betétvers. Al- ság, hamisság, giccs: a búcsúkat idéző forgatag a nemzetet romlásba vivő „fordított ünnep

a horizont körhintaként forog, vonulnak lassan festett naplementék, kútgémek, őzek, bőgő szarvasok, cukormáz-tavon hattyúárnyak, s egymásba folyva virradatok, esték forognak a körhinta koronáján, deres mezőn: mézeskalács szíven halastó tükrös négyszöge remeg, kicirkalmazva rajta: Örök Emlék

Az erotika is vásári züllöttségében nyilvánul meg: „halszáj tátong: cselédlány / készségesen tárulkozó öle”; „lányszobák rózsaszínű álmai, / bugyiké, akik letépetni vágynak, / fonnyadt emlőké, kik gyötretni vágynak, / lapos bukszák és duzzadó herék”. A Körvadászat motívuma, a vadászat gyilkos, kegyetlen változata válik itt is visszatérő metaforává, minden alantas, romboló erő metaforájává.

Az utolsó vacsora torzképe tetőzi be a pusztulásvíziót. E forgatagban minden és mindenki önmaga torzképe; a Radeztky-mars és a Rákóczi-induló mulatozó nótákkal keveredik. A Menyegzőbéli lakodalomhoz hasonlóan az ostoba nóták jellemzik a búcsú résztvevőit: „Lement a nap a maga járásán, / Akácos út, ha végigmegyek rajtad én”. A forgatagot lezáró kiemelt mondat a pusztulás beteljesedését jövendöli: „SEBÉBŐL VÉRZIK EL AZ ORSZÁG”. Azét a pusztulásét, amelyet egyetemes képekkel, Jézus születése történetének kifordításával már a harmadik tétel előrevetített: „Különös éjszaka ez, fény lobbant a mennyben, / s futott le pörögve, - talán / a csillag, mely nevezteték Ürömnek, / az hullott közibénk, / mert a vizek megkeseredtek”.

A Háborús téli éjszaka Baka István eddigi költészetének összefoglalója. A hatodik tételben a vadászat, az angyalszárnyak, a kártya, ünnep és apokaliptikus forgatag egybemosódása mind autotextuális motívumok. A Trauermarsch, a Körvadászat, a

78