Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Balázs Imre József: Hervay Gizella és a Canon típusú fénymásoló
átlátszatlanok”.14 Másfajta referencialitást tulajdonít tehát az értelmező az Űrlap verseinek, áttételesebbé, burkoltabbá tett referencialitást. A recepció sajátos perspektíva-módosulása a későbbiekben, ahogy majd (a kései kötetek hatására) az Űrlapig vezetődik vissza a szociális érdeklődés, illetve a dokumentáltság igénye. Nem alaptalanul egyébként; az Űrlap sajátos megoldása, ahogy mottókba csempészi a dokumentumokat és áldokumentumokat (ilyenként olvasható például a Fiókok című vers mottója: „A Hétköznapi fasizmus című film elé”, amelyet alighanem a cenzúra megkerülése miatt kellett beírni.) Maguk a versszövegek azonban valóban „átlátszatlanok”, önreferencialitás felé hajlók. Az Űrlap verseinek újraközlésekor, A mondat folytatásában el is maradnak a mottók. A következő, „megérkezés”-ként értékelhető csomópont a Hervay-recepcióban az 1978-as év, amikor egyszerre jelenik meg Romániában a Zuhanások, Budapesten pedig (a Zuhanásokat is magába foglaló) válogatott verseskötet, majd még mindig 1978-as évszámmal a Kettészelt madár című rekviem. A széleskörű kritikai fogadtatásban részesülő válogatott kötetet egybehangzóan az addigi pálya értékeinek összegzéseként olvassák, nem magának a „fejlődésnek” az összegzéseként. (A kötet „elsősorban nem a pálya, hanem a költői világkép tükre” - mondja Berta Erzsébet.15) Ezt az olvasatot megerősíti a kötet új, időrendtől független ciklusokba rendező szerkesztésmódja. Az elemzések továbbírják az addigi teleológiát, az újdonságként beválogatott Zuhanások at és az Itt című versciklust kiteljesedésként, vagy óvatosabban, a kifejezésforma megújítására tett kísérletként olvassák. Bertha Zoltán A hetvenes évek romániai magyar irodalmában ezt írja: „A hetvenes évek kétségtelenül legjelentősebb teljesítménye Hervay lírájában a Zuhanások című oratorikus, nagy vers.”16 Szakolczay Lajos a válogatott kötetre épített áttekintésében megállapítja: „Ha a válogatott kötetet vizsgáljuk, akkor három jól észrevehető szakasz különböztethető meg (a pályakezdésről most nem beszélünk): az első az Űrlap című kötettel zárul, idevéve az azt megelőző könyvek sikeresebb (vállalható) verseit. Ekkor alakult ki a már értékeket is fölmutató sajátságos líra: tehát a következőknek ez lesz az alapja. A közbülső rész egy lázas ciklus, az Itt cím nélküli verseit foglalja magába. Az oratorikus Zuhanások és a legfrissebb Hervay-kötet, a volt férjet és gyermeket sirató Kettészelt madár vezet a mába, nyitva hagyva a költői fejlődés lehetőségét és útját.”17 Hervay a szerkesztés által ismét „erős olvasóként” lép fel; a Zuhanások (amelyet 1974-ben közölt először a Korunk) a válogatott kötet végére, az Itt után helyeződik el. Ez erősítheti fel Szakolczay számára az összefüggést a Zuhanások és a Kettészelt madár között; azok az elemzések, amelyek a későbbi kötetek felől olvassák a Hervay-lírát, inkább a Zuhanások utáni felbomlást hangsúlyozzák, tehát az Ittat, a szétesőbb, későbbi kompozíciót tekintik/tekintenék a „költői fejlődés” következő láncszemének. Berta Erzsébet viszont a Zuhanások és az Itt ismeretében is az Űrlap verseit tartja az életmű csúcsának: „Ebben a válogatásban mégsem ezek (ti. a nagyobb, de mozaikszerűbb kompozíciók) a legjobb alkotások, hanem azok, melyek az ún. objektív líra kifejezésmódjában formálódtak: az Elsüllyedt föld, a De profundis, az Atalvető s részben a Rekviem.”'6 Az 1978-as év nemcsak a válogatott, összegző kötet miatt „megérkezés”, nyugvópontra jutás, hanem a magyarországi recepcióba való belépés is. Korábban - a romániai fórumokon kívül - csak azok a kritikusok írtak a Hervay-kötetekről, akiknek az érdeklődése erőteljesen Erdély-vonatkozású volt (Szakolczay Lajos, Széles Klára, Pomogáts Béla), az 1978-as kötetekkel kezdődően azonban új nevek is feltűnnek: Berta Erzsébet, Kartal Zsuzsa, Ágh István, Monostori Imre, később Sándor György, Csordás Gábor, Olasz Sándor is. Kartal Zsuzsa tételesen is felveti a problémát: „Későn kezdtünk ismerkedni Hervay Gizella nevével és verseivel. Mikor drámaian szaggatott és festőién lírai szabad versei feltünedeztek a lapokban, folyóiratokban, még azt hihettük, hogy valamely fiatal vagy legalábbis induló költővel van dolgunk.”10 69
