Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Pomogáts Béla: Erdélyiség és európaiság (Az erdélyiség vonatkozási pontjai)
Pomogáts Béla Erdélyiség és európaiság Az erdélyiség vonatkozási pontjai ^. M.z erdélyi magyarság, hasonlóan más nemzeti kisebbségekhez, többszörös vonatkozási rendszerben, a kötődések egész hálójában él. E kötődések közül általában azokról szokás beszélni, amelyek a kisebbségi népcsoport helyzetét meghatározó többségi társadalomhoz, illetve az anyanemzethez fűzik e nemzeti közösségeket. Létezik ugyanakkor egy nem kevésbé erős kötődés és elkötelezettség: magának a kisebbségi népcsoportnak a szülőföldjéhez, történelméhez és kultúrájához. Ennek a kötődésnek a hatékonysága alapozza meg a nemzeti kisebbségek identitását, egyáltalán fennmaradásukat. A romániai magyar nemzeti közösség ilyen módon három nagyobb körben helyezhető el: a romániai társadalom, a magyar nemzeti kultúra és az erdélyi magyar szellemiség körében. Ezt a hármas meghatározottságot rögzítette már régebben Kányádi Sándornak egy három évtizede a bécsi Pen Klubban tartott előadása, amely az erdélyi magyar költészet politikai, nemzeti és szellemi determi- náltságáról beszélt: „íme költészetünk személyleírása. Neve: romániai magyar költészet. Állampolgársága: román. Nemzetisége - nyelve, hagyományai: magyar. (...) Szülőanyja és dajkája: Erdély szellemi öröksége, az a szellem, melynek védőszárnyai alatt addig is több komoly magyar, román és szász kulturális kezdeményezés vált valóra, s hagyott századokra visszamenően emléket, értéket maga után.” Az erdélyi magyarság és az ottani magyar kultúra feladatait és lehetőségeit természetesen meghatározzák azok a társadalmi és politikai feltételek, amelyeket az állami hovatartozás megjelöl. Életére és tevékenységére, mondhatnám így is: gondolkodására és közérzetére mindig erősen ha az állam nemzetiségi és kulturális politikája, a néhány esztendő kivételével 1918-tól egészen a legutóbbi, 1996-os kormányválságig folyamatosan érvényesülő erőszakos elnemzetietlenítési és asszimilációs politika. Ez a hagyományos bukaresti politikai stratégia csak az elmúlt esztendőkben kezdett megváltozni, tulajdonképpen az RMDSz kormányzati szerepvállalása és a bukaresti kormány európai integrációs törekvései következtében. Az erdélyi magyarság, hasonlóan a szomszédos országok magyar kisebbségeihez, ugyanakkor mindig tudatában volt annak, hogy természeti jogon a magyar nemzethez tartozik, kultúráját a magyar kultúra szerves részének tekintette, noha nemzeti azonosságtudatát nem fejezhette ki a nyilvánosság előtt. Az erdélyi magyar szellemi életnek mindezeken túl különleges felelősséget és elkötelezettséget kellett vállalnia a romániai magyarság nemzeti és kulturális sorsának alakulása: nemzeti identitásának fennmaradása és kultúrájának megőrzése iránt. Az erdélyi magyar szellemi élet hármas meghatározottságában tájékozódik és dolgozik, lehetőségeit ugyanakkor a román társadalom alakulása és a változó ideológiai homlokzatok mögött is többnyire kontinuus nagyromán etatista politika szabta meg. Identitása a magyarság nemzeti egységének és ezen belül az erdélyi hagyományok folyamatosságának eszméjére épül, időszerű feladatait viszont a kisebbségi létbe kényszerült erdélyi magyarság szolgálata jelöli ki. Van azonban ennek a „szellemi erőtérnek” még egy eleme, amely folyamatosan tudatformáló szerepet kap, noha a mögöttünk lévő évtizedek során inkább csak nosztalgiákban jelentkezhetett. Az er59
