Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Bakó Endre: Gulyás Pál, a szatíraköltő

Ám Gulyás a Válaszban helyreigazított néhány sort, és ekkor szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy a versciklus nem vonatkozik élő személyekre.15 Vajon az újságszöveg beharangozás lett volna vagy Gulyás személyes kérésére taktikus „bajmegelőzés”? Előre kifogni a szelet a harag vitorlájából? Attól tartunk, az utóbbira történt kísérlet. Ismerve ugyanis Gulyás alkotói módszerét, minden bizonnyal Pap Károly, a konzervatív irodalomprofesszor és Tankó Béla, a nagyvilági, dandys filozófiaprofesszor alakja van itt aposztrofálva! Egyik vers sem visszafogott, barátságos, a hang Iuvenalis-i, különösen az Actor philosiphiae-ben:

nadrágja csíkkal tele,

esztétika baktere.

gomblyukában egy pipacs, próféta ö és ripacs.

A Jenő című gúnyképet Erdős Jenő, a Debrecenből elszármazott fiatal irodalomkritikus személye inspirálta. A Napkelet kritikusa Gulyás szerint „egyenesen felszólított, hogy közöljem A Jenő-t, pedig itt-ott ráhúzhatják

.”16 Csakhogy a vers nem megsemmisítő, nincsenek kizárólag egy modellhez kapcsolható ismérvei, az utolsó versszak pedig expiálás:

Én Jenőt mégis szeretem, ö szinte már a gyerekem, mert valahányszor orrba vágott, mindig hozott egy szál virágot.

Durva, kíméletlen megnyilatkozás, de típust támad és nem élő személyt az Egy süket-néma- vak szerkesztőhöz. Gulyás egész életében gyűlölte a könyvkiadók és lapok szerkesztőit. Egy Babitshoz írt, dátum nélküli, valószínűleg el nem küldött korai levelében amolyan automatikus verset költött, amely így kezdődik: „Redakció-ször- nyetegek gyomrában / lakoznak a legundorítóbb pondrók: / a hírlap szerkesztők”.17 Ennek az elszánt gyűlöletnek kiváltó oka valószínűleg az volt, hogy Gulyás-verset az újságok többnyire nem szívesen közöltek. A zsurnálirodalmat Gulyás azonosította a „Kisbudapestiség” fogalmával, ami egyenlő az üzleties, értéktelen szellemmel, Buda- pest-epigonizmussal. Mindezt a Kisbudapest című szatírában adja elő elhitető erővel. Ám a túlzott centralizáció- és a Budapest-ellenes indulat értéktévesztéshez is vezetett. Gulyás a vidék értékeinek kiárusítását látja lelki szemeivel bekövetkezni, s félelmében megírja a Végeladás című szatírát, amelynek jegyzetében magyarázkodik: „Rontó Pál a világért sem értékel itt, hopp - pardon! - ránt itt mindent egy kaptafára! Félre ne értsék! Sőt! Inkább azt mondja csengő rímben, hogy bizony az élet dobálja így össze-vissza a dolgokat és személyeket...” Csakhogy van ám itt értékelés, méghozzá torz optikán keresztül:

Halló, halló Budapest, gyertek ide gyerekek, Heltai, Kosztolányi,

Zsolt, Porzsolt, Kodolányi, lncze, Vincze és Gellért, jöjjön ide nagy Hunyady Sándor... Jöjjön a Márai, szaladj vágtatva ügyes tollú Karinthy Frigyes,

55