Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Bakó Endre: Gulyás Pál, a szatíraköltő

Zilahy, Molnár, bum-bum, az egész panoptikum.

A Budapest-vidék szembenállás ironikus „okadatolása” a Kacsaláb is. „Budapesten élni álom, / forog minden kacsalábon.” Ezzel szemben vidéken: „aki költő lenne, író, / itt dadog s csepeg a zsírtól/ mérgelődik, torzonborz, / félig vak és félig torz”. (Budapest Kolumbuszáihoz).

A vizsgálódási körünkbe tartozó mintegy 30 szatirikus költemény közül Gulyás Pál egyet a nemzedéki harcoknak szentelt, konkrétan kapcsolódva a debreceni Ady Társaság körül 1936 elején kibontakozott úgynevezett „Húszasok és harmincasok” vitához. A húszévesek azzal vádolták az Ady Társaság negyvenhez közeledő vezetőit, hogy érzelmileg szemben állnak velük, elmulasztották megindítani a harcot az irodalom decentralizálásáért, a Fart pour Fart hívei, tagadják a szociális és a nemzeti szempont jogosultságát az irodalomban. Mi több, a liberalizmus kiszolgálói. Mindezek a „vádak” részben igazak voltak. Gulyás verssel foglalt állást az alapító-vezetőség mellett, ahová ő is tartozott, s kifigurázta a húszévesek türelmetlenségét. A vitát a nemzedéki ellentét megnyilatkozásának érzékelte, nem vette észre, hogy világnézeti harc kezdődött a debreceni szellemi életben, amelynek során a faji gondolat is felszínre bukkant, de a vitázók szóban elhatárolták tőle magukat. A költemény történetéhez tartozik, hogy két év múlva Gulyás állt az új nemzedék élére, s átvette az Ady Társaság vezetését. De 1936-ban még azt gondolta, hogy csak afféle „számháború” folyik:

Fődolog nálunk a nemzedék- biléta: a pólya és dada,

Hol van a születési okmány ?

Harmincon túl ledöntenek.

A Rontó Pál sorozat egyes darabjai igazából nem sorolhatók a szatíra fogalomkörébe. Maga Gulyás is tudta, Sárközinek jelezte: „A Víg magyar Parnasszus némiképp kritika - versben, - régen írtam már kritikát, pedig valamikor, N. L. szerint, ehhez még jobban értettem, mint a vershez.”18 A didaktikus versek hangja nem az Arany Jánosé: az oktatás nem tréfásan-ironikusan történik, hanem fogalmi direktséggel. Leginkább még az Egy induló költő versei elé számít kivételnek, de az érzéki megjelenítés ebben a versben felszólító módban történik, ezáltal a humor nem az alak im- manenciájából, belső komikumából fakad, hanem a költő arroganciájából. E rímes tanácsokban, korholásokban, esztétikai tankölteményekben Gulyás ars poétikája, a költészetről vallott felfogása tükröződik, amely a harmincas évek közepétől lényegesen módosult. Olyan kategóriák kerültek középpontjába, mint az egyszerűség, a né- piség, a személytelenség, a mítoszi egyetemesség, a kollektivitás.

Olybá tűnik, hogy alkatának, vágyainak a lehiggadt, bölcs tanítómesteri szerep nagyon megfelelt volna, Németh László is erre látta predesztinálva. De tévesen értelmezett szereptudatról, aránytévesztésről tanúskodnak azok a versei, amelyek élő költőtársakhoz szóltak, s nem általában monologizálva esztétizáltak. Kiss Tamás jelezte az egyik legjobb Gulyásról írott esszében, hogy költőnk az élő magyar poézist csak töredékesen, egyoldalúan ismerte.10 József Attiláról szólva maga vallotta meg: „Én nem láttalak soha téged, / egy-két rímed villámlott csak agyamban.” De Ady és Babits kivételével nem ismerte igazán a Nyugat első nagy nemzedékét sem. Illyésben, Radnótiban nem érezte meg az érlelődő nagy költőt. A korszak legnagyobbjai- ról, Kosztolányiról, Füst Milánról, Kassákról, Weöres Sándorról egy szava sem volt, talán csak érintőlegesen találkozott munkásságukkal. Lekötötte néhány szellemóri56