Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Vörös István: A közlekedésről; A történelem védelmében; A feltámadás vidámsága (versek)

A történelem védelmében

Még hogy Szibériában sose volt történelem! Ha így van, akkor a történelem az egyetlen dolog, ami nem érdekel.

Nézem a vadászt, ahogy megáll a tigris szemének tüzében.

Nézem a tigrist, ahogy a puskára figyel. Mi ketten, mondják, semmit nem akarunk egymástól. Ok ketten semmit nem akarnak egymástól.

Épp addig élnek, amíg a másik él. Az istenek nem járta úton visszafordul a tigris, az emberek nem járta úton visszafordult a vadász. A hely üres. Fölötte elered az eső. Szúnyogok érkeznek pajzsban, sisakban. Hallottak már a vértelen győzelemről, de mint a fecske torkától, megrettennek tőle. A nyomokat követve két csapatra oszolnak.

A pajzs jobbra, a sisak balra tart.

A feltámadás vidámsága

— Meghaltam.

— Támadj föl.

— Nem tudok.

— Miért?- Mert nem is beszélek.

A világ vége fehér és sima.

Fekete krétával rajzol rá egy derengő kéz.

A világ gyerekágy, teledobálva párnákkal.- Fölmegyek - mondja a fiam az alsó emeleten.- Ezt föl kell hajtanom - mondja és

az ágyon a lepedőket rendezi -, nehogy zavarjon, Apuka.

Fölhajtja, nem zavar.

Kint beborul, besötétedik.

Végigfekszem a barna takarón.