Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Krizsán Attila: A menyét-story
Krizsán Attila A menyét-story JL ^Lamaszkorom idején találkoztam először a menyét-storyval. Karesz, a barátom mesélte többedmagunknak egy iskolai táborozás alkalmával, villany- oltás után, mikor ki-ki elmondta a maga kis történetét azzal a célzattal, hogy lehetőleg minél jobban megijessze a többieket. Karesz menyét-storyja nem tartozott a legfélelmetesebb, vagy a legérdekesebb történetek közé, sőt, új sem volt, hiszen mindannyian ismertük már, csak más-más változatban, más-más rémállattal. Nem is foglalkoztatott túlzottan. Később, felsőbb iskoláim során, az egyetemi könyvtárban kezembe akadt egy szakdolgozat, bizonyos Jiri Kakusé, aki a menyétmítoszt, illetve a menyétek szerepét kutatta különböző társadalmak ősmondáiban. Karesz története jól beillett a dolgozatban idézettek közé, ez szöget ütött a fejembe. Csak nem a menyétmondakörnek egy újonnan született, vagy újjáéledt darabjával van dolgunk? - tettem fel magamnak a kérdést, majd felkerestem Kakust. Ez nem volt nehéz, mert az egyetemen kutatott. Lehűtötte lelkesedésemet; természetesen ő is ismerte a menyét-storyt, viszont véleménye szerint ez annyi változatban él, annyi más fajta állattal, hogy menyét alapján nem tarthatta megbízhatónak, így nem vehette vizsgálat alá. Talán én is annyiban hagytam volna a dolgot, ha nem költözöm ebbe a városba, a történet színhelyére. Kezdetben csak egy szűk szobát béreltem a külvárosi szemétdombon, spóroltam, hogy külföldön tanulhassak tovább, de aztán meggondoltam magam: maradtam, és a félretett pénzből megvettem ezt a belvárosi tetőtéri lakást az ötvenkilencediken. Karriert építettem. Már éppen kezdtem beleszokni az életembe: a munkám, az ismerős arcok a boltban, a járműveken, egyre növekvő kappanhájam mind egy jól működő rendszer elemei voltak, elemek, amikre rábízhattam magam, amik nem csaptak be, amik nem változtak, és amiket éppen ezért kezelni tudtam. Ez persze néha unalmas is lehetett volna, de nem volt az; kényelmes volt, és én élveztem. Ekkor egyik éjjel meghallottam a menyétet, ahogy végigmegy a tetőn. Olyan volt, mintha két lábon járna, de nem ám tyúklépésben - hatalmasakat lépett. Minden jel arra utalt, hogy menyét volt. Annak ellenére állítom ezt, hogy tudom, a hivatalos álláspont szerint a menyétek és hasonló lények rég kipusztultak még a civilizáció megjelenése előtt. Hogy az állatot én mégis menyétnek tartottam és tartom ma is, az a Karesz történetével való erős párhuzamnak és a mitikus menyét archetípusok ráillésének tudható be. Ha tényleg menyét, és ezt sikerül is bebizonyítanom, egyszer majd híres leszek. Akkor végre igazolhatom azt az évezredes sejtést, hogy rejtve bár, de néhány fennmaradhatott ezen állatok közül - utódlásuk egy másik érdekes kérdés -, és éjszakánként előbújva, számunkra láthatatlanul élik menyétéletüket, de nem tőlünk függetlenül. Érintkeznek civilizációnkkal, áldozatokat szednek kö41
