Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Balogh Tamás: Radvánszky Olivér a vonaton
Ám Johanna ebben a pillanatban átváltozott egy olyasféle lénnyé, amit Olivér eddig csak fantáziaszülte teremtménynek tartott: volt benne emberi, de démoni is, evilági és pokolbéli, szépség és rútság... Amolyan eklektikus szörny lett a lányból.- Ki nem mondd, Olivér! Különben megeszlek. A Sátán már vár, tudod. A múltkor elzavartad, de mégis rágyújtottál, és ahogy látom, nem változtál meg, pedig megígérted neki. És nem tanultál meg... Az utolsó szót azonban Olivér már nem hallotta saját ordításától. Attól az ordítástól, amelyre végül is felébredt Békéscsabán, a vasútállomás egyik padján. Pár pillanatig nem értette, hogy került ő oda, és hová tűnt a nagy tömeg, hová tűnt Johanna, illetve ami lett belőle. Aztán rájött: amikor megérkezett a vonata, akkor ült oda, hogy ott várja meg a negyvenöt perc múlva érkező csatlakozását. A könyv - amit még a vonaton kezdett olvasni, és itt, a pádon folytatta - ott feküdt mellette. Egy ismeretlen nő állt meg előtte és egyenesen ránézett:- Jól van, fiatalember?- Igen, köszönöm, jól vagyok.- Mi történt?-Álmomban megtanultam hallgatni. Ha akarja, elmesélem. Falus Elek: Kézicsomózású perzsaszőnyeg (1911-12) 20
