Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Győri László: Penyege; A gyolcsos tótok; A magyarok (versek)
Győri László Penyege A VB! Akkor semmi más: foci! Ebéd után rohantam játszani. A bátyámról úgy hívtak: Penyege, de csak kicsi. A sárga házfalon, a klinkertéglán most is ott a nyom, a név nyoma: „Penyege, gyere ki!” Költői szinte, sőt poétái, pedig Szasza, Víziló, Pálfai ponyvákat bújt, és adta őket úgy:- De aztán! - O, ti régi, jó fiúk! Naná, majd líra! Valami Pierre... Kockás Pierre-t olvastunk dögivei. Penyege!!! - És mentem, akármi lesz, kiskapuzni. Még korner járta, henc meg az a szabály: „három szöglet egy tizenegyes. ” És minden vérre megy. A gyolcsos tótok A mi utcánk a gyolcsos tótoké volt, azazhogy a gyócsos tótoké: a Meggyest, a Sál János, valamint a Sztálingrádi, s hogy a Tolbuhint se hagyjam ki, tehát a Tolbuhin, a mostani Kós, e sok tarka cím végesvégig egyetlen utca volt: patyolat tiszta, csupa adta tót. Pavuk, Pleskó, közbül egy Pálfai egyetlen család elágazásai. Vászonnal vásároztak, a nevük onnan eredhet: ősük, az az ük, a világ elé még gyolcsot ereget. A tótokat a jó üzletmenet, 21
