Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Balogh Tamás: Radvánszky Olivér a vonaton
- Tessék. Egészségedre.- Köszönöm. Hogy vagytok? Olivér már éppen vette a levegőt, hogy feleljen, amikor újabb hang szólalt meg az ajtóból:- Helló! De jó, hogy itt vagytok! Megjött Zsola, a Delirium Trémen’s alkotócsoport egyik jeles alapító tagja. Nagyon megörültek neki, hiszen több hónapja nem látták: zenét árult egy bevásárlóközpontban, 160 kilométerre Bozóttól. Leült beszélgetni. Amikor Olivér azt kérdezte volna, hogy kerül oda ilyen hirtelen, értesítés nélkül, ismét csak hellózást hallott:-Helló! Helló! Újabb ismerősök jöttek, ketten-hárman. Leültek ők is beszélgetni, hozták az újabb köröket. Olivér sohasem tudott senkitől semmit kérdezni, mert mindig ugyanaz történt: valaki nagy örömujjongással megérkezett az asztalukhoz. A társaság egyre nőtt, ezért a csapos engedélyével összetoltak három asztalt, csak úgy fértek el. Olivér az egyik sarokra került, mellette olyan emberek, akiket látásból sem ismert; ők egymással beszélgettek. Kortyolta hát csendben a mindig-friss söröket, és hogy csináljon valamit, időnként rágyújtott. A nagy hangzavarban hallani vélte egy autóra szerelt hangosbeszélőből a hírt, miszerint Radvánszky Olivér várja minden kedves ismerősét a Restiben. Persze, persze, gondolta és ivott még egy kortyot. Egy idő után már nem hiányzott neki a társalgás, nem akart senkitől semmit kérdezni, nem akart senkinek semmit mondani. A mindinkább sűrűsödő füstön keresztül Johannát nézte, aki ismét egyre kedvesebb lett szívének. Ott, annál az asztalnál ülve Olivér újra beleszeretett. Aztán megjelent egy kép a fejében, amitől merevedése lett. A kép egy újabbal folyatódott, az még eggyel és egy tovább: film lett belőle. Azt hitte, ha kikergeti fejéből az amúgy igencsak kedvére való belső-látványt, akkor erekciója is elmúlik. De nem. Csak állt a farka rendületlenül, hiába gondolta közben végig a magyar mássalhangzórendszert és Ady Endre verses köteteit időrendi sorrendben. Olivér kanos lett, nemcsak szerelmes. Közben már azok az ismerősei is megjöttek, akik hónapokkal, évekkel azelőtt meghaltak. Ott volt az az osztálytársa, aki szívbillentyű-elégtelenségben halt meg negyedikes korában, ott volt az az évfolyamtársa is, aki valami vírusos betegségben hunyt el, ott volt az a lány, akit előttük ütött el egy részeg trabantos, és ott voltak apai nagyszülei és apai nagyapai dédanyja, mert csak őt ismerte a dédszülők közül. Azt, hogy Karinthy és Kosztolányi hogy került oda, nem értette. De Olivér csak egy emberrel szeretett volna beszélgetni. Azaz nem is beszélgetni, de még csak nem is beszélni. Csak egy szót akart mondani Johannának. Odanézett a lányra, fejével intett neki, hogy menjenek egy kicsit ki az utcára. Johanna bólintott. Kimentek. Innen kezdve peregtek az események: egymásnak estek, vadul csókolták egymást, Olivér végigjártatta kezeit lány összes intim testrészén, újabb erogén zónákat keresett, és a csókolózást csak akkor hagyták abba, amikor Olivér végre ki akarta mondani azt az egy szót.-Sz... 19
